Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

III. ÁTNÉZETE a büntető-törvénykönyv feletti tárgyalásoknak. Az első javaslat előterjesztése. A büntető-törvénykönyv első javaslatát GSEMEGI KÁROLY államtitkár 1872-ben és 1873-ban kidolgozván, 1873-ban kinyomatott ily czím alatt: Törvényjavaslat. A magyar büntető-törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. Kö\\étes\i a magyar királyi iga\ságügyministerium. Budapesten. A magyar kir. egyetemi könyvnyomda 1873. E javaslat 1874-ben újólag kinyomatván, vele kapcsolatosan megjelent az átalános részre vonatkozó Indokolás. PAULER TIVADAR, igazságügyminister a képviselőház 1873. évi október 29-ki ülésében következő beszéddel terjesztette elő a javaslatot: T. h. A magyar büntetötörvénykönyvnek és a váltó-törvénykönyvnek javaslatait teszem le a ház asztalára (Éljenzés), mert habár a kormányelnök tegnapi nyilatkozata szerint csak azon javaslatok fognak előterjesztetni, melyek az államháztartással szorosabb összefüggésben vannak, e két codexre nézve mindazonáltal, minthogy bővebb elötanácskozásokat és tanulmányozást igényelnek, kivételt tenni czélszerünek és szükségesnek véltük. A magyar büntető-törvénykönyvnek fontosságát és nyomósságát úgy hiszem, minden kétségen kivül helyezi. Az igazság és a társadalmi rend követelménye, hogy a bűnesetek megfenyíttessenek, de mind a kettőnek az is a követelménye, hogy ez jog szerint is úgy történjék, hogy ezen fenyíték a társadalmi rendnek és az állam érdekeinek teljesen megfeleljen. E két nyomaték, e két czél az, a melyre az újabb európai és amerikai törvényhozások törekedtek. Mily elhatározással ? Mutatja azon codexek hosszú sora, melyek ezen században a Code penaltól, a német, a berni, zürichi és a belga törvénykönyvekig megjelentek. Hogy hazánk törvényhozása teljesen felfogta a büntető-törvénykönyv szükségességét és nyomósságát, azt az országos bizottságok munkálatai kétségen kivül helyezik. Azon régibb kísérleteken kivül, melyek III. Károly és Terézia alatt tétettek, megemlitendönek tartom az 1791: 27., de mindenekelőtt az 1840. orsz. bizottságok munkálatait. Az utóbbi a müveit tudományos Európa figyelmét vonta magára, s Örökké emlékezetes tanúságot tesz a törvényhozási tudománynak állásáról hazánkban azon kor idején. A jelen javaslat ott, a hol a szükség meg nem kívánta, attól el nem tért, annak elveihez lehetőleg ragaszkodott. Azonban 30 éves tapasztalás a külföldön, számos törvényhozási mű, egy új javaslatnak tekintettel arra való kidolgozását szükségessé tették. Sürgetős voltát bizonyítja azon körülmény, hogy mig a szorosan vett Magyarországon régi törvények, a hármas könyv, szabályrendeletek és a szétágazó törvényszéki gyakorlat képezik a büntetőjog forrásait, addig Erdélyben és a polgárosított határőrvidéken az osztrák büntető-tÖrvénykonyv irányadó. Alapelve e műnek ugyanaz, mely az 1843-diki volt: az úgynevezett Összeegyeztetési elmélet, a mely mig első sorban az igazságot veszi tekintetbe, annak határain belül a közérdeknek is hódol annyiban, hogy szorosan szem előtt tartja azon czélokat, melyeket a büntetés végfeladványának ismer a tudomány, az élet és a gyakorlat. Kiterjed a bűntettekre és vétségekre; ki vannak zárva a kihágások, mert az átalános elveket azokra alkalmazni felette nehéz, és azonkívül tanácsos, hogy már a törvénykönyvek megkülönböztetése által is jelöltessék ki azon fontos határvonal, mely a bűntett és vétség, és másfelöl az egyszerű kihágás közt létezik. De mindezek indokolása és bővebb kifejtése azon idő feladata leend, midőn ezen büntető-törvénykönyv tárgyalásába fogunk bocsátkozni. A másik mű, melyet bemutatni szerencsém van, a magyar