Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. I. Fej. i. §. Ministeri indokok. A kiüb. tárgyalása. 175 fejezet czímfelirata is mutat, hogy mi a lopás? illetőleg, hogy az ember mily cselekvése által eredményeztetik a lopás büntette ? III. Egy további és igen szembeötlő különbség az, hogy a jelen t.-javaslat 2-ik §-sza a „ mulasztás" szót egészen mellőzte. E kihagyás indoka nem lehetett az, mintha a jelen törvényjavaslat nem ismerne mulasztásból származó bűntetteket vagy vétségeket; ez ellenkeznék a dolog természetével, valamint a javaslat számtalan positiv intézkedésével, melyekben mint például a 279., 280., 299., 390., 409,, 410., 411., 412., 416., 417-ik §-ban ezen szó „mulasztás", a büntetendő cselekmény egyik tényező elemének megjelölésére, expressis verbis használtatik; valamint több más szakaszok intézkedéseivel, melyekben valaminek elmulasztása, mint szintén tényező eleme a büntetendő cselekménynek, más szó vagy kifejezés által jelöltetik ugyan meg: a kifejezés értelme azonban a mulasztással teljesen megegyez, igy például 134. és 190. §§-ban ezen kifejezés : „fel nem jelenti", tökéletesen egyértelmű a feljelentés elmulasztásával; a 189. §-ban: „ha a hivatalos közeg valamely fogolynak a börtönbe történt beszállításáról közvetlen felsőbbségét 24 óra alatt nem értesiti", egyértelmű azzal, hogy a köteles értesítést elmulasztja. A „mulasztás" szónak kihagyása tehát a 2. §-ban más, mélyebben rejlő indokokban gyökerezik. Ha csupán azt kellene kifejezni, hogy vannak tiltó és parancsoló törvények, melyeknek megszegésére büntetés állapittatik meg: ez esetben a kérdés igen egyszerű lenne, s nem volna ok a „mulasztás" szónak kihagyására; mert ez esetben ezen szó kifejezné mindazt, és sem többet, sem kevesebbet, mint a mit a törvényhozó azzal kimondani akar; de más részről az omissiv és commissiv delictumoknak rendszerint már szövegezése és alakja is megmutatná, hogy melyik bűntett, illetőleg vétség tartozik a tiltó, s melyik a rendelő törvény megszegésének osztályába; vagyis, hogy melyik deliktum képez cselekményt és melyik mulasztást? A kérdés még csak. az lehetne: vájjon a büntető törvénykönyv átalános részében foglalt határozatok kivétel nélkül alkalmazhatók-e a cselekményekre és a mulasztásokra? nevezetesen, hogy van-e a mulasztás által elkövetett törvényszegésnek kísérlete ? mely időtől fogva kezdődik a mulasztás elévülése ? Mindezen kérdésekre könnyű a felelet, s ez okból minden veszély nélkül lehetne a 2-ik §-ban ép ugy, mint ez az 1843-ik évi törvényjav. 1. §-ában történt, a cselekvés mellé, a mulasztást is tenni. De a kérdés nemcsak nem ily egyszerű, hanem a büntető-jogtudomány egyik legbonyolodottabb, mai napig megoldatlan vitáját képezi. A legmélyebb és legalaposabb búvárlatok, melyek erre vonatkozólag legújabban is GLASER, BAR, MERKEL s más tudósok részéről történtek, habár több tekintetben nagyobb világosságot derítettek e kérdésre; de több tekintetben a kételyeket nemcsak nem oszlatták el, hanem mint ez épen az alapos buvárlatoknak a végső megoldás előtti rendes eredménye : a homályban volt kérdés több eddig nem ismert elemét hozták felismerésre, s ez által a kételyeket s a vita pontjait újabbakkal szaporiták. A cselekvést és mulasztást a btk. átalános részében egymás mellé állítják a többiek között a badeni btkv. 1. §-a, az 1813-ik évi bajor btk. 1. és 2. czikkei; az 1838-ik évi, úgyszintén az átvizsgálás után hatályba lépett 1855-ik évi szászországi btk. 1. czikke; a hannoverai btk. 1. és 6. czikkei; az 1852-ik évi, nálunk