Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. I. Fej. 1. §. Ministeri indokok. A kiüb. tárgyalása. 171 tettnek, valamint a büntetésnek előfeltétele, a positiv törvény. Ez a fentebbi két szabálynak rövid tartalma! Az első bekezdés kizár minden analógiát, kizárja a biró arbitriumát a cselekménynek bűntetté és vétséggé minősítésére nézve. A törvény mondja meg, hogy valamely cselekmény képez-e büntettet vagy vétséget; s mindjárt a törvénykönyv elején adja azon nagy fontosságú biztosítékot, mely szerint az esetben, ha a cselekmény nem bír azon ismérvekkel, melyek a törvény szerint a bűntett vagy vétség, illetőleg bizonyos bűntett vagy vétség létére megkívántatnak: azon esetben a biró e czímen nem ítélheti el a tettest. Mi képezi a bűntett és a vétség alkotó elemeit? s mely elemeknek kell találkozniok, melyeknek kell kizárva lenniök, hogy valamely büntetendő cselekmény létezzen? ennek meghatározása ezentúl kizárólag a törvény feladatát képezi, ezzel szemben a biró feladata nem lehet egyéb, mint a törvény rendelkezésének, ennek szavai és értelme szerinti alkalmazása, a tettleg fennforgó egyes esetekre. A törvényjavaslat szövege nem ad helyet sem annak, a mit „analógia legis", sem annak, a mit „analógia juris" alatt ismer a jogtudomány; annál kevésbé enged tért arra, a mi szükségszerüleg előfordul mindenütt, a hol nincsenek codificált büntető törvények, vagy a hol a törvényhozás, a kor fejlődéséhez nem alkalmazkodva, az erkölcsi követelmények színvonalától messze elmaradt: arra t. i., hogy a bíróság vegye át a törvényhozó hivatását, a concret eset megítélésénél, nem a törvényből fejtve ki az irányadó szabályt, hanem saját egyéni szempontból viszonyítva a cselekményt az erkölcsi és állami rendszerhez; azt büntetendőnek nyilváníthassa a szerint, a mint azt saját egyéni eszméje szerint amazzal ellentétben lenni véli. Ezen állapotnak, mely hazánkban mai napig fennáll, véget vetend a büntető törvénykönyv, s ezzel egyidejűleg, s ennek 2. §-a értelmében, legalább a büntető törvénykezés terén az egyéni nézet és annak ingatag megállapításai helyébe a törvény szilárd és határozott rendelete jön hatályba. A 2. §. második bekezdése, kiegészítése az elsőnek. Nemcsak nem construálhat büntettet a biró, hanem nem is szabhat más büntetést, mint azt, melyet arra a cselekmény elkövetése előtt a törvény megállapított. Igen természetes, hogy ez mind a büntetés nemére, mind pedig annak mértékére egyaránt értetik. De nem zárja ki ezen rendelkezés a biró enyhitési jogát azon esetekben, melyekben azt a további szakaszok 84—93. §§. neki megengedik. De nem is jönnek ez utóbbi szakaszok ellentétbe a 2-ik szakaszszal, mert az enyhitési jog mind feltételei, mind pedig határai tekintetében a törvény által lévén megállapítva, azok esetében ismét a törvényben találja a biró az enyhébb büntetés kimondására nézve, ítéletének irányadó szabályát. Az egyes kitételekre nézve felemlitendök az első bekezdésnek ezen szavai: „a jelen törvény annak nyilvánít". Ez visszaható erőt is tulajdonit a törvénynek, s összefüggésben áll a 3. §-al. A mi az előbb fennállott törvények és gyakorlat szerint bűntett vagy vétség volt, ha nem vétetett fel a jelen törvénybe: megszűnt az lenni. Lehet ugyanazon cselekmény kihágás, erről a kihágásokról szóló törvény fog intézkedni; de büntettet vagy vétséget a jelen törvényjavaslat törvénynyé válta és hatálybalépte után nem képezhet.