Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

VII. A btkv. Horvátországhoz és Ausztriához való viszonyunkban. 161 Ezen cselekményekről javaslatunk nem inte'zkedik. A mellőzés oka az., mert állami helyzetűnk, melyben Horvát-, Sziavon- e's Dalmátországokkal vagyunk, s mely helyzetnek sarktétele, hogy Magyarország ezekkel együtt ke'pez külön államot: szükségessé teszi, hogy a nemzetközi viszonyra vonatkozó törvények egy és ugyanazon állami cselekvés, ugyanazon törvényhozás emanatioi legyenek. Minthogy pedig Horvát- és Szlavonországok büntető törvényeik megalkotására az 1868 : XXX. t.-cz. szerint saját törvényhozási joggal birnak; ez okból, ha a nemzetközi jogot sértő cselekmények csupán criminalisticai, s nem egyszersmind, sőt mindenekelőtt objectumaik szerint vétetnek szemügyre, az esetben Horvát- és Szlavonországok saját büntető törvényeikben, a miénktől eltérő, vagy a mienkkel ellentétes határozványokat vehetnek fel, vagy az ide vonatkozó büntetendő cselekményeket egészen kihagyhatnák büntető törvényeikből. A cselekmények által, melyekről itt szó van, más államok jogai vagy a külföldi államfők sértetnek meg. Mindenik államot részint erkölcsi kötelessége, részint saját érdeke kötelezi arra, hogy alattvalóit más államok békéje és biztonsága elleni merényletektől visszatartsa, s ha oly merényletek alattvalói által mégis elkövettettek, kötelessége és érdeke követelik, hogy azokat megbüntesse. Ellenkező esetben a megsértett állam a „retorsio" jogánál fogva, a neki czélszerünek látszó rendszabályokat fogja alkalmazni, vagy maga azon állam ellen, mely nemzetközi kötelességének nem tett eleget, vagy pedig azon állam nem-vétkes alattvalói ellen. Mindkét esetben — közvetlenül vagy közvetve, az egész állam s annak helyzete az államok szövetségében van érdekelve. Ezen lényeges tekintet súlyos bonyodalmak veszélye nélkül nem téveszthető szem elől. De a büntetések, melyek más államoknak népjogellenes cselekmények általi megsértése ellen megállapittatnak, a viszonylagosság elvénél fogva, egyszersmind saját államunknak is biztositékát képezik. Ha mi nem adunk erélyes és hatályos biztosítékot a többi államoknak, vagy ha ily biztosítékot nem az egész magyar állam, hanem annak csak egy része nyújt: természetes, hogy mi sem fogunk részesittetni a többi államok részéről azon oltalomban, mely érdekeinknek megfelel. Az állami közös szempont tehát nem kétséges; a miből azután önkényt folyik: hogy e kérdésben a törvényhozás nem lehet megosztva egy és ugyanazon állam két területe közt. A közös és egységes törvényhozás ezen cselekményekre nézve: szükséges corrollariuma egységes állami létünknek, de következménye egyszersmind magának az 1868: XXX. t.-cz. elvének, szellemének és rendelkezéseinek. Egyrészről tehát közjogunk, másrészről a czélszerüség követelik, hogy azon törvények, melyek nemzetközi helyzetünkre vonatkoznak, egy és ugyanazon alapeszme, ugyanazon vezérszempont által irányoztassanak, s hogy ez okból ne lehessenek két külön törvényhozásnak tárgyai. Csakis a közös törvényhozás intézkedhetik az egész magyar államot — mint államot illető kérdésekről, s csakis ebben — mint az egész államot átfoglaló egységben él és nyilatk o z i k a k ü 1 ö n n éz p o n t o k f Ö 1 ö 11 u r a 1 k o d ó átalános állami szempont és állami erő. Egy tekintet azon cselekményekre, melyek az ide vonatkozó törvényhozás tárgyait képezik, meggyőzhet minket, hogy ezekről nem lehet külön, vagy másként intézkedni Budapesten és Zágrábban, vagy intézkedni itt és mellőzni az intézkedést amott, A semlegesség megsértése — velünk barátságos viszonyban levő két állam közti háború esetén: nem lehet büntetlen cselekmény a magyar állam egyik területén, s büntetendő a másik területén; a kalózságra nézve nem állhatnak fenn más szabályok itt, mások amott. Ha az ezekre vonatkozó törvények hiányából, vagy elégtelenségéből 21