Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

VI. A btkv. javasl. átalános tárgyalása a főrendiházban. Eötvös Dénes b. Zichy F. Viktor gr. 153 csak az infamans haszonlesésből elkövetett bűnöknél kellett volna alkalmazni, vagy pedig ott, a hol ez speciális vétségeknek a visszatorlása, mint a választási visszaéléseknél opportunitási szempontból történik, bizonyos és határozott időre oly "módon kellett volna alkalmazni, hogy attól a biró soha ne recedálhasson, holott ezen törvényben gyakran használtatik a „büntetendő" tág kifejezés. Nem tudom czélirányosnak találni azon draconicus hosszú évekre terjedő minimumokat, a melyek ezen előttünk fekvő törvényjavaslatban kiszabattak, attól félvén, hogy ennek következtében a biró átalni fogja gyakran a büntetéseket kimondani, és hogy gyakran ö Felsége lesz kénytelen kiegyenlíteni a hiányt megkegyelmezési jogával, minek következtében ott leszünk, a hol eddig voltunk, de még cosszabb állapotban, hogy az egyesnek sorsa még inkább a szerencsétől fog függni mint most és nem a törvény rendeletétől. Nem akarván a nm. för. házat hosszas szónoklattal untatni, véleményem igazolásául, hogy de ungue leonem az előhozott részletekből az egészet megítélhessék, a törvényjavaslatból magából csak ezen itt, talán nem a legszerencsésebben választott szakaszokat idézem fel, és bátor vagyok figyelmessé tenni arra, hogy a Lajthán túl és a többi civilisált országokban már régen léteznek ily törvénykönyvek, hogy azok" törvényszékei, ügyvédjei és gazdag polgárai már az absolutismus alatt is Önérzethez szoktattattak és a viszonyokba már practice bele vannak okulva, miáltal a törvények félremagyarázhatatlanabbakká lettek, és hogy igy sok szabálynak káros hatása lehet nálunk, a mely a Lajthán túl nem sért senkit, s azért codexünket a Lajthántúlinál szigorúbbá tenni nem akarnám, minek következtében codexünket csak akkor vélném felveendőnek, ha az új büntető törvény oda át a Lajthán túl már sanctionálva van. En a jelen időt, a midőn határainkon a háború dühöng és egy békességes, irányunkban barátságos nagy állam dől romba, most, a midőn a Lajthántúli szövetségeseinkkel való kiegyezés mindnyájunkat aggaszt, ily életne vágó törvény behozatalára opportunusnak nem tartom, mert abban, hogy egyszer szerencsétlenül létre hozott intézmények által oda vigyük, hogy'a Lajthán túl több személyes szabadság legyen, mint itt nálunk, kik majdnem ezer éve élvezzük az alkotmányosságot, soha megnyugodni nem tudnék, és azért az előttünk fekvő törvényjavaslatot, annak elhalasztását óhajtván, az átalános vita alapjául most nem (.fogadom el, magamnak a részleteknél a hozzászólhatás és szavazás jogát fentartván. Zichy Ferraris Viktor" gr.: Nm. eln. ur, m. fr. ! Legyen szabad nekem is, mint a hármas bizottság jegyzőjének röviden indokolnom, hogy miért fogadom én el a büntető törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Halljuk!) Először is a szükségesség szempontját tartom fontosnak; melyet a fökamarásmester ő nagyméltósága sokkal ékesebben, sokkal meggyőzőbben ecsetelt, mintsem én tenni képes lettem volna, kifejtvén annak úgyszólván egész történeti menetét. A magyar büntető törvénykönyv szerintem is gyakorlati szempontból Ítélve meg azt, nem volt eddigelé egyéb, mint az előfordult bünesetek~.'gyakorlati mérlegeléséből származott s ebből eredményképen levont kezelési eljárás, mely körül jól tudjuk, a régebbi időben sem tudománynyal, sem kellő készültséggel, hanem a gyakorlatból összeszedett egyik-másik esetnél följegyzett módozatok szerint volt szokás ítéletet mondani. Hogy az ily szakbeli bírák milyen képzettségűek voltak, arra nézve azt hiszem, a nagyméltóságú főrendek több tagja igen jól fog emlékezni. Emlékezni fognak tán arra is, hogy mikor egy esetben azt kérdeztük, hogy hogyan lehet ezt az urat tisztviselőnek megválasztatni ? azt kaptuk válaszul, hogy másra nem való, nagyon jó lesz a bünfenyitö sedriához! (Igaz! Ugy van! Derültség.) Kétségtelen tehát, hogy 1852-ig, vagyis azon időig, midőn az absolut kormány egy ephemer törvényt állapított meg, melynek haszna kétségbevonhatlan, oly urak működtek a büntető ügyek terén e hazában, kik a benevolisatio: részben a rávétel, részben pedig a „lelkek megjelenése" eszközeivel birták a bűnöst töredelmes vallomásra, melyet a büntetés kimondása követett; de ezt többnyire egészen saját önkényök és kegyöktöl függő módon és mérvben szabták meg. Ezen korszak lejárván, oly helyzetbe jutottunk, melynek tarthatlansága ellen mind sürübben-sürűbben emelkedtek a hangos panaszok. E panaszok orvoslására a legalkalmasabb szer ezen törvényjavaslat, melynek méltó megdicsérése már előttem szólók által nyert méltó kifejezést, midőn azt remekműnek nevezték s hálásan emlékeztek meg azon érdemekről, melyeket annak szerkesztése körül az igazságügyi államtitkár magának szerzett! (Helyeslés.) S habár létezhetnek ez országban oly szakértők is, kik ezen művet kifogásolják; meg vagyok győződve, hogy 20