Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

148 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. Minden büntető törvénynek elméletileg úgy, mint gyakorlatilag legnehezebb részét képezi azon benső viszony meghatározása, a mely a bűntett és a büntetés közt ..... , • I-M i " ' •• w i , ..... L é bwtetes alapja. létezik, valamint azon arany kiszabása, melyben a bunos az elkövetett bűntettért sujtassék, a nélkül, hogy akár az igazságosság fogalma kizárassék, vagy akár a túlszigor által a czél egészen eltévesztessék. Még eddig nem sikerült a büntetésnek absolut fogalmát adni. Grotiustól, ki a büntetést malum passionisnak nevezte, propter malum actionis a mai materialisticus felfogásig, mely csakis az emberi subjectiv akár állami, akár egyéni érdekből indul ki, e tekintetben ingadozást látunk, mely megállapodásra jutni nem tud s véleményem szerint nem jutand soha. És mivel ez oly nehéz, s mivel magának csalhatatlanságot egy vélemény sem vindicálhat, nincsen jogunk a multat elitélni, nincsen jogunk pálczát törni azon nemzetek fölött, s igy Magyarország fölött sem, ha korunknak felfogását követvén, tán túlszigorú büntetéseket is alkalmaztak. Carpzow egyike a criminalistica tekintélyeinek Némethonban, kortársa Grotiusnak, tudományi tekintetben koránál magasabban állott s mégis boszorkánybiró volt. Angolország bizonyára mindig egyike az elöhaladtabb nemzeteknek volt s mégis VI. Henrik Károly főbírája dicsekvésképen elmondotta s azt mint előnyt tüntette föl, hogy Angolországban egy év alatt több akasztás történik, mint Francziaországban 7 év alatt; VIII. Henrik alatt egy év alatt kétezerén végeztettek ki. Magyarország törvénykönyvében ma is szigorú halálbüntetés van szabva oly bűntényekre, melyeket a gyakorlatban alig büntetünk börtönnel vagy fogházzal. Nem csoda. A büntetés alapja a retorsio volt, ennek pedig mértéke mindenkor a kor műveltségi magaslatához volt viszonyítva, azért is a rendszeresség hiánya miatt az eljárásnak s a büntetéseknek oly változatosságával találkozunk, melytől korunk visszaborzad. De voltak enyhébb felfogások is: az egyháznak vezeklési rendszere, mely a bűnös javítására irányult, sok tekintetben jótékonyan visszahatott az államéletre; a canonok, a melyek az inquisitorius eljárás mellé a? accusatorius rendszert is megállapították, az asylumok, melyek a magán s nyilvános boszú elöl elvonták az áldozatokat, mindezek tanúsítják, hogy a megtorlás eszméje mellett a javítási czél is virágzott, tanúságot tesznek arról, hogy a büntetési eljárás, noha átgondolt, tudományosan kifejtett rendszeren nem alapult is, mégis reális téren mozgott, visszatükrözvén a különféle áramlatokat, melyek az akkori társadalomban egymás mellett léteztek. Meg kell még jegyeznem, hogy még akkor is, a midőn a büntetőjog a tudomány által rendszerbe lett Öntve, a midőn már bizonyos elvek lettek megállapítva, a visszatorlási rendszer nem tünt el végkép a büntető jogtól. De a tudomány formulázta határozottabban az „igazság" theoriáját, s kényszeritette a törvényhozókat s bírákat, hogy gondosabban megfigyeljék az arányt, mely a bűntett s a büntetés közt létezik, s leszorítván a büntető jog teréről a megtorlásnak ijesztő mérvben felburjánozott kinövéseit, humánusabb felfogásnak engedett helyet. Én az „igazság" fogalmát, mely az indokolásban említtetik, elfogadom, de midőn ezt teszem, nem választom el azt a „jog" fogalmától, s az elvezet engem arra, hogy a midőn a büntetés arányosságát követelem, egyszersmind a büntetés jogosságát ott keresem, a hol az valóban van: az „Örök igazságban", mely az erkölcsi világ rendithetlen és sérthetlen fentartását absolute követeli, mint azt legújabban Stahl s Link hathatósan védik; nem zárván ki ez által azon momentumokat, a midőn a társadalmi érdekek a justitia humana közbelépését kívánják. Ezen felfogásban rejlik a keresztyén büntető elv, a mely a bűntényt az emberi szabad akaratból eredőnek mondja, a büntetést pedig egy magasabb hatalom nevében szabja ki, szem előtt tartván az isteni vagy emberi törvény rehabilitatióját, a sérelem megszűnését, de szem előtt tartván azt is : nolo mortem peccatoris sed ut convertatur et vívat. Ezen elvből kifolyólag az újabb büntető codexek a legnagyobb óvatossággal járnak el, s szorgalmatosan osztályozzák a bűnös cselekvényeket, a mint azt a jelen törvényjavaslat is teszi : bűntettekre, vétségekre, s kihágásokra ; s noha az európai codexekben majdnem átalánosan elfogadva látszik e hármas felosztás, mégis magában az alosztályozásban eltérnek. Bizonyos criterionnal egy büntetendő cselekmény sem bír, oly annyira, hogy a midőn a katonai büntető codex a párbajban történt emberölés alatt büntettet, a törvényjavaslat csak vétséget lát; amaz börtönnel, emez a cüstodia honestával bünteti. De átalában a törvény oda irányul, hogy a büntetési arány kiszabásában a büntetés inkább innen maradjon, mint túllépje azon határt, melyet talán az igazság parancsol.