Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

VI. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a főrendiházban. Perczel Béla. Szőgyényi László. 141 a belső erkölcsi ember pedig meghal", mondom, ha ezt akarjuk, bármely rendszert fogadjunk is el, időközönként bár, de nevezetes költségeket leszünk kénytelenek fordítani annak keresztülvitelére. A mi pedig azt illeti, hogy csak hosszú idő múlva lesz foganatosítható, azt kívánom megjegyezni, hogy ismét nincs rendszer, mely azonnal keresztülvihető volna; például előttünk állanak e tekintetben más országok, a melyek egyszer elfogadott börtönrendszerüket szintén évtizedek hosszú során át voltak képesek foganatosítani. Az előterjesztett javaslat, melynek legfőbb mozzanatait kiemelni bátor voltam, legjobb meggyőződésem szerint megfelel a büntető jogtudomány, valamint az ország speciális viszonyainak; védelme körébe vonja mindazt, a mit egy fontos, feladatának teljesen megfelelő büntető törvénykönyvnek oltalma alá vonnia kell: védelme köré vonja ugyanis az államot s ennek törvényes intézményeit, valamint az ország lakóinak életét, vagyonát, becsületét és személyes szabadságát; nem ismer becstelenitő büntetést s a mellékbüntetés tartamát is időhöz köti: a büntető törvénykönyvben meghatározott büntetés egyedül a bűnöst sújtja és szándékosan az elitéltnek ártatlan hozzátartozóira ki nem terjed. A büntetések s mértéköknek megállapításánál elment a humanismusnak azon határáig, meddig a társadalmi rend veszélyeztetése nélkül menni szabad. A javaslat, mielőtt a törvényhozás elé terjesztetett volna, a gyakorlati téren is tapasztalatokat szerzett jogtudósokból alakított tanácskozmány által lön alaposan megvitatva és készítésénél nem mulasztatott el semmi, a mi egy jó és az élet követelményeit kielégítő törvénykönyvnek létrehozását lehetőkép biztosítja. A mi minden emberi műről, a jelen tervezetről is elmondható Verböczyvel: „nullum opus adeo politum et absolutum esse ut non possit in melius reformari". A m. főrendek bölcsessége is fog találni abban hiányokat, s nem kétlem, hogy czélszerü javítások által emelendi annak értékét. A büntető törvénykönyvnek átalánosságban való elfogadását tiszteletteljesen ajánlom. (Elénk helyeslés.) Egyúttal van szerencsém jelenteni, hogy a kormány részéről felvilágosítások megadásával Csemegi Károly államtitkár van megbízva. Szőgyényi László : Nm. elnök, m. för.! Azon nagyérdekü előadás után, melylyel igazságügyminister ur az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását a m. för.-nek £ törvényhozás története ajánlotta, figyelemmel a hármas bizottság jelentésében kiemelt érvek súlyára hazánkban. is, minden további felszólalás ez iránvban feleslegesnek látszhatnék ugyan; de tekintve ezen törvényjavaslat rendkívüli fontosságát, mely szerint az életbeléptetése után jogéletünkben korszakot fog képezni, illőnek és szükségesnek tartottam, hogy a m. för., mint a törvényhozó testület másik egyenjogú tényezője, ne csupán hallgatag beleegyezéssel, hanem minél hangosabban és minél erőteljesebb érveléssel adjanak hozzájárulásuknak és ezen törvény régen várt létrejövetele feletti hazafias Örömüknek kifejezést, még ha ez a már sokszor elmondottak és hallottak ismétlésével történnék is. Ezen felfogásból kiindulva, leszek bátor szerény nézeteimet, különösen a törvény genesisére és sürgős szükségességére vonatkozólag szokásom szerint röviden előterjeszteni. Azon számos kisebb-nagyobb fontosságú törvény közt, mely alkotmányos életünk új korszakában létrejött, alig van más, sőt el merem mondani egy sincs, mely komoly jelentőségben és elutasithatlan szükségességében az előttünk fekvő büntető törvénykönyvet felülmúlná; mert mig köz- és magánjogi közigazgatási, de még pénzügyi viszonyainkra nézve is régibb és újabb törvényekkel, törvényt pótló rendeletekkel, s hosszas gyakorlat által szentesitett szabályokkal birunk, melyekhez új törvényes intézkedések létrejöveteléig alkalmazkodn i lehetett: addig az állami és társas élet leglényegesebb érdekei ellen elkövetett merényletek fékezésére és megtorlására biztos, szabatos, a kor, a humanitás és tudomány igényeinek megfelelő és ezekkel fejlődött s haladott büntető törvények hazánkban nem léteztek; hanem többnyire csak a régi törvényeinkben kimondott „fur laqueo, homicida gladio", az elavult 1656-ki Praxis Criminalis, a Verböczi hármas törvénykönyvében, s egyes törvénykonyvekbrn elszórtan találkozó, magukat túlélt némely büntetési szabályok, a felségsértésröl szóló 1715. VII. t. cz., a hűtlenségről rendelkező 1723. IX. t. cz., a hűtlenség sok régi esetét közbünökké átváltoztató 1723. X., XI., XIII. torvényczikkek. némi megállapodott törvénykezési gyakorlat, s újabb időben kelt ministeri utasítások, és ezek mellett a legtágabban értelmezett „prudens iudicis arbitrum" képezték alaki és anyagi büntető törvényeinknek, most már tarthatatlan s a jelenkor jogérzetét ki nem elégítő silány Összegét; úgy, hogy a gondolkodó honpolgár, s különösen a magyar törvényhozó arczát szégyenpír futhatta el, ha az európai continensen széttekintve látni kénytelenittetett, hogy miután az egy évtizedig