Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

132 I. A btkv. tárgyalása átalánösságban. esetre nem lehetett előre megállapítani egy átalánosan követendő jogszabályt, s az emberi ész, a körülmények Összetalálkozása, ezernyi előre nem látott, s eddig talán még elő sem fordult részleteknek a bűn elkövetése körül történt bekövetkezése megnehezíthetik ugyan ezen rendszer alkalmazását, de még ily esetekben is, a cselekményt megelőzött okok s körülmények mérlegezésénél, a büntető igazságszolgáltatás végrehajtója a bíró, jelen rendszer helyes ismerete mellett mindenkor, teljes megnyugvással legyen mondva, biztosan eligazodhatik. A törvényjavaslat 20-ik §-a a büntetések nemeiről rendelkezik s első helyen a halálbüntetést említi. A halálbüntetés borzalmas volta minden emberre, tekintet nélkül állása s művelődési fokára, vérfagyasztó hatással bír; s ki is tagadhatná, hogy az embertársán, emberi kéz által végrehajtandó halálbüntetésnek már híre is elégséges arra, mikép a gyönge idegzetű emberben épen úgy, mint az élet bármely veszélyével megküzdött vitézben, majd a részvét, majd az undor érzetét költse fel. De nem tagadható e mellett az sem, hogy meggondolva az okot, mely miatt a bűnös élte kioltásával lakolt, kétségtelenül azon tudatot vagy érzést is növeli az emberek legnagyobb részénél, miszerint a bekövetkezett büntetés csak jóvátétele akart lenni azon nagymérvű jogsértő cselekménynek, melyet a bűnhődött éltében a társadalmi jogrend ellen elkövetett! A halálbüntetés iránt táplált érzelmek s fennálló nézetek jogosultsága sem egyik, sem másik irányban nem tagadható, s a tudomány embereinél is, az irodalom terén, annak jogos volta, czélszerüsége és szüksége beható vizsgálatok tárgyát képezte; sőt bátran állithatni, hogy a mai napig is fennálló vita végleg még eldöntve nincs, és sokszor ugyanazon elveket valló egyének, mint például jogbölcsészek, orvosok, hittudorok, sőt még a gyakorlat emberei között is, azon kérdésre nézve: vájjon a halálbüntetés eltörlendö, vagy fentartandó-e ? gyakran a legellentétesebb nézetek merülnek fel. Azok, kik az eltörlést kívánják, átalános elvek, tapasztalati adatok s a büntető jog elméleteiből merített nézetekből indulva ki, majd az erkölcsiséggel ellentétben állónak jelzik, majd ezenfelül czélszerütlennek és szükségtelennek tartják ezen büntetés fentartását. De mindezen állitások kiindulási alapját csupán azon egy eszme állítólagos megdönthetlen volta képezi, hogy a halál bekövetkezése folytán a javítás mindenkorra teljesen lehetetlenné válik; már pedig a büntetés végczélja nem lehet más, mint a javítás! Ennek ellenében nem csak egy oldalról hozatik fel azon állítás, hogy a jogbátorság s igazság eszméjének fentartására elkerülhetlenül szükséges, miszerint az államhatalom, a jogrendet súlyosan megsértők irányában, a társadalom többi polgárainak biztonsága érdekében, az emberi élet feletti rendelkezés jogával is bírjon, s ha bizonyos esetekben annak szomorú teendőjévé válik, hogy az emberi élet sérthetlenségét a közérdek szükségeinek alá kell rendelnie, mindenkor csak a bűntett elkövetése által sújtott állampolgár iránti tartozásának lerovását képezi a büntetés ezen legmagasb fokának kimondása; mi által kétségtelenül az erkölcsi érzületnek is elég lesz téve, mert az örök igazság eszméje szerint, emberileg szólva, a hatalom gyakorlóitól megköveteltetik, hogy a támadó és súlyos büntettet véghezvitt bűnös, a büntetés legsúlyosbikával, mintegy a megtorlásnak végeszközével, sujtassék. így tehát az igazság szempontja kirívóan a halálbüntetés fentartása mellett szól, s vájjon nem hivatása-e az állami létjog igazságának, hogy oly bűnös irányában, ki a társadalmi jogrend alapelveit mélyen sérti, becsületes polgárainak létét veszélyezteti, a büntetés végczélját továbbra is fentartsa? Nem szorgos feladata-e, hogy a büntetés fentartása által a legborzasztóbb büntettek megakadályozása eléressék? s a gyilkos elöl mintegy megvonassák azon kilátás, hogy bárminő vért- s erkölcsiséget felrázó tettet követ is el, ezért életével lakolni nem tartozik?