Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)
IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban, Emmer Kornél. 121 Felolvashatnám itt a t. háznak az olasz, Hclfy képviselő ur által annyira tisztelt codex szöveget, mely tökéletesen olyan értelemben döntötte el a kérdést, mint azt a mi javaslatunk teszi. Egyébiránt szigorúnak találja Helfy képviselő ur a codexet a minimum szempontjából. Megvallom, t. ház, hogy a mostani bírói praxishoz képest az áttérés a minimumra, ha az élet, a mint mindenütt tapasztaltuk, a hol új szigorúbb codex. behozatott, nem segítene, egy kissé rapid volna. Átalános már azon panasz, hogy bíróságaink túlenyhén Ítélnek. Ezen túlenyhe Ítélés^ a mennyiben ugyan fenforog, részben annak tulajdonítandó, hogy az eljárás felette gyarló; de tulajdonítandó annak is, hogy bizonyos antagonismus van az első és a felső bíróságok között. Azonban ha a codex úgy a mint van, életbe léptettetik a minimummal együtt, a bíróságok kétségtelenül kezdetben a minimumhoz fognak ragaszkodni, a minimumhoz igen közel fogják megszabni a büntetéseket, tán a rendkívüli enyhitési joggal is fognak számosabb esetben élni, mint a szigorúbb felfogás kívánná; de az iránt sincs kétségem, hogy nagy garantia van abban, hogy a bíró akkor, ha a minimum a törvényben benne van, indokolni tartozik, hogy miért tartózkodik a minimum átlépésétől, vagy miért szállott le a minimum alá, és a minimum oly tendentiát fog bíróságaink ítéletében előidézni, mely a mai panaszok orvoslására vezet. (Helyeslés.) Attól is tartanak most bíróságaink, hogy börtöneink nincsenek oly állapotban, a mely szükséges arra, hogy az elitélt fogoly necsak a szabadságtól, hanem egészségétől is meg ne fosztassék a büntetés által. És ez igen lényeges momentum, a mely a bíró lelkében arra hat, hogy a büntetéseket enyhébben méri ki itt, mint oly államban, hol teljesen kivitt börtönrendszer van. Ajánlom ezt ez alkalommal, nem a minister ur, hanem a t. ház figyelmébe. Börtöneink oly karban vannak, hogy statisztikai kimutatás szerint háromezer fogoly tartatik, kinek számára a szakértők előre megállapított minimalis követelése szerint már sem lég, sem hely nem létezik. Meg kell jegyezni, hogy azon szakértők, a kik börtöneinkről nyilatkoznak, (Egy hang balfelöl : Hol ?) Dr. Székely Ferencz véleménye a „Magyar Igazságügyben", szakértőink, mondom, oly minimumokat állítanak fel, melyek igen messze hátramaradnak más államok e tekintetben felállított minimumától, minthogy nálunk, ha nem csalódom, csak G00 köblábat vettek fel egy emberre, a mi a levegőt illeti. Azért ajánlottam ezt a ház s nem a minister ur figyelmébe, mert a ministerium folyton erőlködik azon, hogy ez állapoton segítsen, de a ház sohasem szavazta meg a budgetet oly mérvben, hogy európai minőségű börtönöket lehessen felállítani. Helfy ur politikai tekintetben támasztott nehézséget ezen javaslat ellen és a javaslat politikai határozmányait a javaslat kortes részének nevezi. Én pedig azon szerény nézetben vagyok, hogy Helfy ur beszéde, mely a javaslat ezen része ellen mondatott, van kortes szellemtől áthatva. Mert ha objective vizsgálta volna a dolgot: lehetetlen, hogy tendentiát látott volna e részben, tendentiosus eltérést a javaslat különbeni szellemétől. Különösen az izgatást emiitette fel. Ha itt volna Helfy ur, felolvasnám ellenében az 1848-iki XVIII. t.-czikknek illető szakaszát, mely az izgatást szintúgy határozza meg, mint a mostani javaslat, a nélkül, hogy eddig, bárminő túlkapás nyomára jött volna Helfy ur, ki az 1848-iki törvényeket a törvényhozás non plus ultrájának tekinti. Felolvastam volna még az olasz progettoból, melyről ö azt tartja, hogy az már törvény, de én azt tartom, hogy az még csak javaslat, — a 140. §-t, mely az izgatás fogalmáról az állam és az állam amaz intézményei ellen, melyeket Helfy képviselő ur a mi javaslatunkban hibásan lát felvéve, ugyanoly módon állapítja meg, ugyanoly módon qualificálja s bünteti. T. h. ! nálunk az állami rend, az állami intézmények, az állami alkotmány, és az annak garantiáit képező tekintély iránt egyátalában oly csekély a tisztelet; a centrifugai, destructiv elemek (mint más helyen múltkor megjegyezni alkalmam volt), annyira túlszaporodnak, hogy e tekintetben még akkor sem tehetnék kifogást a codex ellen, ha ezeket szigorúbban bün'etné, szigorúbban fojtaná vissza, mint teszi. Egyébiránt Helfy képviselő ur leginkább attól tart, hogy az izgatásnak definitiójánál, annak concret felmerültével (mert szerinte a kormány fogja megítélni, hogy fenforog-e ; szerintem pedig a bíróság) fognak visszaélések történni. Ismétlem, hogv a hatalmak elkülönítése iránti fogalmak összezavartatnak, s hogy nem tudunk azzal megbarátkozni, hogy független bíráink vannak (Ellenmondások balról); vagy legalább lehetnének, ha az illető felfüggesztési törvény hatálya megszüntettetik, s akkor sincs semmitől tartani. S ha mégis történik visszaélés: a törvényhozás megtett mindent annak megakadályozására, s szándéka csupán azért szenvedett hajótörés1-, mert csak emberekkel számolhat, és ezek lehetnek csak hivatva a hatalmak kezelésére?
