Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 88 — tálban 14, Csanádban 11, Csongrádban 6 hold ezer hold után az erdő, holott a fanemüekbeni szükségletet már nehezebb vasutakon vagy tengelyen szállított s ez által nagyon megdrágult termékekkel kiegyenlíteni, mint a lisztbeli szükségletet. Mondhatni: a botrányosságig elhanyagoltuk a kertészetet, a kertigazdaságot, mely nemcsak a nemzettest jóltáplálásához, de kereskedelmi czikk képen is igen jelentékeny jövedelmi forrást szolgáltathatna. Erdélyben m. e. 987,000 mérőre van téve a nem épen szakszerüleg kezelt kertekből kikerülő gyümölcs, mi más államokhoz képest igen kevés. Magyarországban még ennyi sincs, csak 942,500 mérőt tesz, holott tízszerte több lehetne. Horvátországban meg épen csak 150,000 mérő s a határszéleken m. e. 68,000 mérő — mi már „alul esik minden kritikán1". Legsajnosabb azonban, hogy a marhatenyésztésre nézve is ily aránytalanságokat találunk, holott a jó gazdasági állatok nélkülözhetlen tényezői minden rendes háztartásnak, mondhatnók a közegésségnek, a közjólétnek. Esik ugyanis egy-egy négyszög mérföldre, szarvasmarha: Szerdahelyszékben 2,892 db; Ujegyházszékben 2,856; Zalamegyében 2,746; Torontálban 2,744; Győrben 2,583; Segesvárvidékén, 2,572; Nagysinkben 2,563; Vasban