Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 77 — Társasköreinknek igyekezniük kellene, hogy megkülönböztessék a valódi müveltse'get az értelem s kedély műveltségét az álmüveltségtől. Megkülönbeztessék s érdeme szerint emeljék vagy snjtsák az erkölcsi, társadalmi s politikai jellemet vagy jellemtelenséget. Soha nem hallott a világ annyi ellenkező nézetet, ,,meggyőződést" (?) egyes emberektől mint mostanában nálnnk. Am változtassa nézetét, ki tájékozatlan, változtassa meggyőződését is kellő felvilágosítás után. De ne változtassa évről évre: jobbra balra a mint anyagi érdekei parancsolják — hanem tartsa meg. Tartsa meg önmagában s ez által nem leencl alkalmatlan embertársainak. De minduntalan beszélni, minduntalan mást beszélni s társaskörökben ezzel tetszelegni ? arra mutat, hogy társasköreink légköre nagyon meg van romolva. Társasköreinknél most a vendég részéről az uj ruhák, uj pipereczikkek, uj cselédek, kocsik, fogatok stb. bemutatása, a háziak részéről az ételek és italok szolgáltatása a fődolog. Pedig ennyi vagy kevesebb fáradsággal jelentékeny közművelődési körökké lehetne tenni az ily unalmas köröket. A dolog fősulya ekkor nem az evés, hanem a zene, a felolvasás, az elbeszélés, értekezés stb. lenne, melyekben tanulni, mulatni, kitűnni is lehetne s az érdemelt dicséret több