Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

- 54 — más sérelem miatt nem jajdulnak fel a polgá­rok a visszaélés könnyebb s gyakoriabb. Kétséget sem szenved, irodalmunk s kivált lapirodalmunk viszonyaiból látjuk s annál na­gyobb mérvben beláthatjuk minélinkább öszsze­hasonlitjuk a magyar irodalom viszonyait a felette mindinkább uralkodó hazai német iroda­lom viszonyaival szemben, hogy nemzetünkben nincs meg a kellő érdeklődés, nincs meg a kellő részvét nemzeti jogaink, érdekeink s a köz­művelődés iránt. Nincs meg a kellő ellentállás a mindinkább terjedő s erősködő german-szellem hóditásai ellenében. Pedig a szellemi hóditás rabszolgaságot idéz elő, melynek természetes következménye az elnyomott faj nép vég elsze­gényedése; elpusztulása. Országgyűlésünk többsége szintén kevesb súlyt fektet önállásunk, önfentartásunk kellé­keire mintsem folytonos engedékenységét veszély­telennek mondhatnók a nemzet jövőjére nézve. S a nagy közönség, mely ezelőtt bálványozta azokat, kik a nemzet jogai, önállása, független­sége mellett szót emeltek, most veszélyes em­bereknek tartja, kik nem akarnak Ausztriával békében (egybeolvasztva) maradni s kik ennél­fogva akadályozzák a törvényhozást a „kellő" reformok létesitésében, melyeket pedig csak fé­lig-meddig sem lehet létesiteni jelenlegi viszo­nyaink közt. Mutatja ezt az országgyűlés ed-

Next

/
Thumbnails
Contents