Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

— 39 — csinálást, kiképezést. Mellőzte azokat a szabad „nemes" és földmives polgár egyaránt. Láthatjuk, hogy lakosságunk jelentékeny (adataink szerint több mint fele) része, határozott foglalkozás nélkül él. Mások meddő foglalkozásra pazarolják idejöket és pénzüket. Némelyek viszont tömegestől tódulnak egy-egy pályára, mely már helyt alig adhat, holott más pályák üresen hagyatnak. Sajnos elhanyagolása ez a haza, a nemzet iránti kötelmeknek. E nagy világon ugyan még egy ország sem érte el a tökélyfokozatok ama netovábbját hol: minden pályának meg van saját embere, minden embernek meg van saját pályája s az életpályák, foglalkozás és életmódok ugy vannak berendezve, hogy saját szükségleteit, saját terményeiből és saját ipara által kielégitse az ország. Sőt kielégitse gépei segélyével némely más országok igényeit is. De Nyugoteurópában, egy ország sincs oly távol az önerőkifejtés eme czéljától, mint Magyarország. Nem minden ország érhetné el a közgazdasági s társadalmi okszerű rendezettség kellő tökélyfokát, főkép azért, mert egy ország sem dicsekedhetik, hogy mind azt birná: mi népei igényeinek kielégítéséhez, lakosai kényelméhez vagy közművelődéséhez szükséges. Mindemellett, folyton eme czél felé kell s lehet törekednünk annyivalinkább, mert épen