Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

- 24 — lyásóknak kivált üzérek, hajhászok, vállalkozók, szédelgők, alapitó-consortiumok stb. részéről. Oly kölcsönös hatás és visszahatás uralkodik tehát az irodalom és nemzet vagy olvasóközönség közt, melyet egyikre nézve sem lehet jótékonynak nevezni. Egyik panaszkodik, hogy a termékek drágák és — nem a legjobbak. A másik szintén panaszkodik, hogy komoly nehéz munkákkal „nem érdemes vesződni", mert nincs közönségük.' Eme kölcsönös elégedetlenségek közt, mindinkább tág tér nyilik azon idegen befolyásoknak, melyek az irodalmat megrontják, felhasználják politikai s üzleti versengésekre s igy mindinkább távol vetik azt, az önállás alapjától, melyen elmondhatnánk, hogy a nemzet közművelődési szükségérzete hozta létre és tartja fen. A babonák s téveszmék gondosan ápolt meséi pedig mindinkább ^terjednek s gyökeret vernek a népben, kikről aztán gúnyolódva mondják ámitóik: „Mundus vuit decipi: ergo decipiatur!" Ezek közt t. i. az ámitók és ámitottak közt is van tehát bizonyos kölcsönös hatás és visszahatás. De nem olyan kellemetlen mint a komoly olvasmányok szerzői és fogyasztói közt. Amazok kölcsönösen meg vannak egymással elégedve s minél nagyobb mérvben sikerül