Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

Zárszó

- 136 eszméjét: megadták magukat a „műveltebb elem" (?) felihatóságának • lemondtak Magyarország önállásáról, függetlenségéről sőt még lét jogáról is s gúnyosan emlékeznek az 1848-49-iki évekre, melyek adatait s történelmét elferditik, elmagyarázzák és meghamisitják. Sokan vannak, kik összeférhetlennek tartják nemzeti sajátságainkat az európai közművelődéssel, mely pedig nagyrészt abból áll, hogy az u. n. müveit nemzetek napról-napra több mesterkélt szükségletet teremtenek, ezen szükségleteket második természetükké változtatják, nélkülözhetlenekké fokozzák, de legnagyobbrészt önmaguk elégitik ki fokozott tevékenységük által, holott a valódi műveltség nem a szükségletek fokozásában áll. Sokan vannak, kik az egyszerűséget nemtelen miveletlenségnek tartják. Szivesen hódolnak a Bécsből jövő áramlatnak, mert ez fényt s állitólagos jólétet áraszt reájok. Sokan megtagadták elveiket s a szabadságügyét eme állitólagos jólétért, s üldözik mindazokat kik ezt tenni nem akarják. Sokan elhitték már azt is, hogy Magyarország önállólag létezni nem is volna képes. Igyekeznek lelkesülni a kettős „nagy hazáért". Lemondtak a „nemzeti lét" jogáról is, mert feláldozandónak tartják ezt az „állam-eszme" úgynevezett nyereményeiért. Feláldozta darabonkint e jogot a