Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

I. fejezet: Életképes-e a magyar nemzet?

viszonyokban él, melyek kétessé teszik jövőjét, kivált a mostani gyors és nagymérvű nemzetközi csereforgalom s anyagi és szellemi csereviszonyok közepette. Merő ellentétben áll azonban Palacky azon állítása mintha a magyar faj ugy bánna szomszédaival, vagyinkább társnépeivel mint a csuka a pontyos tóban: ellentétben áll a tényekkel. Ha a magyar nemzet csak egy fél századig is igy bánt volna társnépeivel, már rég felemésztette volna azokat Szent-István koronája ürügye alatt a birodalom határain belő?. De minden oldalról az ellenkezőnek látjuk nyomait. A magyar faj egyaránt fogyatkozott és fogyatkozik a felföldön a tót és német elem, a keleti részekben a román s szász elem, a fővárosokban ismét a német elem ellenében. Sőt Horvát- Szlavonországban is, hol ezelőtt a főnemesség családi nyelve a magyar volt ez most inkább a német és franczia. A Dunaifejedelemségből szintén végkép kiszorult, illetőleg csak is a csángó magyar népre szorítkozik most már a magyar nyelv, holott egykor ott a szó teljes értelmében uralkodó nyelv volt s a „bojárok" kik most francziául társalognak, nem nélkülözhették. Annak valószínűségét tehát, hogy a magyar nemzet nem éri el a második évezredet, ha megengedjük épen csak azon alapon láthatjuk