Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 100 — gazdaságban ha milliónyi kezek által létesíttetik. Nagy mulasztás az ily „aprólékos" munkák elhanyagolása, melyet uj viszonyaink többé nem engednek meg. Uj viszonyaink folytonos, értelmes munkálkodást követelnek minden munkaképes polgártól saját körében, kézzel, pénzzel, fejjel, szóval, jótanácscsal, stb. átalában kitől, hogy telik; és követelik, hogy megtanuljunk egymás kezére dolgozni, mert csak egyesült erők által hozhatjuk létre azon nagy munkákat, melyekhez a legnagyobb egyéni erő is gyenge. Eme munkálkodás a vagyonosbodás alapja. És a vagyonosság oly feltétele a nemzetéletnek, mely nélkül azok emésztik fel életnedveinket, kik helyettünk számunkra dolgoznak. Épen az ipar s kereskedelem, a közgazdaság tere az, melyen elmondhatjuk a magyar nemzetre, hogy idáig nem volt, azaz nem volt annyira kiképezve, nem volt annyira tevékeny, nem volt annyira vagyonos, hogy ipar s kereskedelmi czikkeivel versenyezhetet volna a világpiaczon. Hiányoztak ehez a kellő összeköttetések, de hiányzott a kellő akarat is. Nyersterményeit, borait, búzáját, gabonáját, gyapjúját stb. más népek vitték piaczra, mi által az országnak nem a legjobb szolgálatot tettek. De a nyersterményeknek nem mindig