Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

44 E. R. ELSŐ SZAK. ELSŐ FEJEZET. nalmainak megfelelő több javításokat hozott be a közigazgatás és törvénykezés terén; de fiainak — Endrének Imrével — viszálykodásai, s ezekben párthívek szerzése végett a kir. várjószágok eladományozásai egyéb törvényszegésekkel karöltve: zilált állapotba juttatták az országot és alkotmányát. E bajok gyökeres orvoslása végett hozatott tehát 1222., a király és nemzet közmegegyezésével, az ünnepélyes alakban kiadott aranybulla mely, inig egyrészről biztosítja a nemességnek, sőt részben a várszerkezetben foglaltaknak is jogait, másrészről törvényes korlátok közé szorítja a királyi hatalmat, fékezvén egyszersmind a hatalmaskodó nagyokat. És habár reá, mint ily fontos tartalommal biró alaptörvényre századokon át önkény és elnyomás ellenére hivatkoztak az utódok, de a maga idejében, 1231. némi ezélszerü pótlékokkal történt megújítása daczára, a király ingatagságánál fogva nem orvosolhatta az ország sebeit. — Amiértis IV. Béla, kit a tatár pusztítás után az ország második megalapítójaként méltán tisztelhetni, sem volt képes, az említett szomorú eseményt követett körülmények miatt is, megakadályozni azon hanyatlást és hátrányokat, melyek sz. István intézményei közöl különösen a várszerkezetet s ezáltal a honvédelmet (;rték. Alatta kezd tehát a várszerkezet szétmállani s abból, habár még ekkor homályosan, a megyei institutió kibontakozni; annál határozottabb azonban a polgári rend megszilárdulása s ezzel a városok emelkedése is. V. István s főleg III. Kun-László szerencsétlen uralkodása után, III. Endre, az utolsó Árpád-király alatt a zavarok és pártvillongások tetőpontjokat érték ugyan el, s a várszerkezetnek még maradványai is romba dőltek — a várjobbágyok nagyobb része a nemesség közzé vétetvén fel; de alatta, valamint a kir. felavatási hitlevél első példájára akadunk, ugy közjogi tekintetben különösen nevezetes, mert a nemzet alkotmányos befolyását a kormányzatra minél teljesebben biztosító törvények hozattak. így jöttek létre az 1291- és 1298-ki törvények, melyek közöl az előbbiekben a közügyekkel s az ország igazgatásával kiválólag foglalkozó országos tisztviselőknek — nádor, országbíró, kancellár és tárnok — választása a király és nemzet közös jogává tétetett, az utóbbiakban a király fontosabb ügyekben egy mellé rendelt tanács hozzájárulásához köttetett. E korszak alkotmánytörténetére v. ö. Bartal Comment. I. és II. k. Pauler : Magyarországi alkotmány 1848-ig (Egy. Encyol. II. k. 791—795. lp.) Ladányi: Alkotmánytörténet 8—48. lp. és »A magyar királyság alkotmánytörténete* cz. ujabb müv. I. k. 1 — 153. lp. s Hajnik: Alkotm. és jogt. I.