Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

40 E. R. ELSŐ SZAK. ELSŐ FEJEZET. maradásának okát nem adhatja, ketté hasittassék, vagy szolgálatra taszíttassák. Ezen alapszerződés szerint és annak mindjárt az első nemzeti gyűlésen, mely a honalapítás bevégzése után a körtvélytó melleti Gyümölcsény erdő közelében tartatott, az uj hazára történt alkalmazása értelmében, hazánknak e korbeli alapszerkezete abban állott, hogy a fővezér vagy fejedelem személyében egy központi hatalom állíttatott ugyan fel, mely a törzsszövetségi lazább köteléket szorosabbra fűzte, anélkül azonban, hogy az egyes törzseknek az összes nemzeti érdekek határain belől önállóságát is megszüntette volna, és anélkül, hogy az állami főhatalom telje a fővezéri méltóságban pontosult volna össze; mert a nemzeti gyűlés bírt az összes nemzet feletti legfőbb intézkedési és határozási joggal, s az államfenség eszméje abban nyerte kifejezését. Amiértis a fővezért, a nemzetgyűlés ily legfőbb hatóságával szemben, nem tekinthetjük másnak, mint az említett gyűléseken nyilatkozó nemzeti akarat, vagyis a nemzetgyűlési határozatok végrehajtójának — és igy legfőbb kormányzó és hadvezérnek, de ugy, hogy e végrehajtás és kormányzatban is az egyes törzseket képviselő törzsvagy nemzetségfők befolyása által korlátva volt, mint azt a vérszerződés 3-ik pontja megszabja. Joggal mondhatni tehát, — a magyar alkotmány képének egyik legkitünűbb festőjével szólva —, hogy ezen alapszerkezet értelmében a fővezér és a nemzetségfők »nagyobb tekintélye mellett, a szabadság mindnyájok (az összes nemzet) közös tulajdona volt«, mert az összes nemzetet érdeklő minden íőntosabb ügy a nemzeti gyűlésen intéztetett el. Ott választották Árpád törzséből a fővezért; ott a nemzeti főbirákat (Gyula és Harkász); ott vették vizsgálat alá ezek ítéleteit és hoztak ítéletet a honárulás bűnében elmarasztaltak ellen; ott állapították meg »az országnak minden szokásos törvényét, a jogokat, mikép kelljen szolgálni a vezérnek és főbbeknek s mily büntetéseket kelljen szabni a bűntényekre.« Nem bírt tehát ezen alkotmány szerint hazánk a vezérek korában korlátolt egyeduralmi (monarchiái), hanem csak a közös fővezér és a nemzetgyűlés kapcsa által összetartott szövetségi alkattal ; melytől azonban az egyeduralmi alkathoz már csak egy lépés hiányzott. Mindazonáltal eme most vázolt szervezetben, — melynek legfőbb és talán egyedüli hibáját nem annyira a fővezér szűkre vont hatáskörében, mint inkább az egyes törzseknek e szervezet mellett megengedett s kelletén tuli önállóságában kell helyeznünk —, oly alkotmányt mutathatunk fel, a melynél jobbal akkor Európának egy nemzete sem birt, s a melyet »nemzetünk büszkén mutathat fel, mint