Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

38 E. R. ELSŐ SZAK. ELSŐ FEJEZET. kor a Fekete- és Azovitenger éjszaki partjain 8 a Kaukáz hegylánc feletti sikon terült el. Három évet töltöttek itt őseink, mint a kazárok szövetségesei! s miután a kazárok által megvert és űzött besenyőktől újra nyomattak: a nemzetnek — mely, a helyett, hogy erejét egyesitette volna, kétfelé vált, s a melyből egy jó rész már az ősi hazából való kijövetelkor visszamaradt — egy kisebb része Perzsia felé indult és a Kaukáz hegyláncz éjszaki mellékén telepedett meg, mig a jóval nagyobb rész nyugot felé vonulván a Denéper, Búg, Neszter, Pruth és Szeret folyók közti vidéken, melyet ép azért folyam-köznek (Eteköznek) neveztek el, foglalt állomást. Őseink, kik eddig közös fejedelmet vagy hadvezért maguk felett nem ismerve, hét külön nemzetség vagy törzsre oszolva, külön nemzetség-főnökök kormánya alatt állottak, s a nemzetségek egymáshoz csupán közös vérrokonság s külmegtámadás elleni védelmi szövetség nagyon is tág kapcsa által voltak fűzve, ekkor belátván és érezvén azt, hogy a nemzeti erőt széttagoló s az összevágó, egységes működést lehetlenné tevő eddigi szervezetük mellett, mint nemzet maradandólag sehol sem telepedhetnek meg s honalapítólag föl nem léphetnek •' elhatározák erejoket egyesíteni, eddigi szövetségüket egy közös fő választása által szorosabbra fűzni, s együttes erővel egy maradandó uj hazát alapítani, még pedig azon földterület elfoglalása által, a melyen egykor ötödfél századdal előbb »rokonaik, a világrenditő Attila hunjai tanyáztak, hol később, majdnem három századig, a szintén rokon fajú avarok hatalmas fejedelmei uralkodtak.« így kötötték meg a hét törzset egy nemzeti testté forrasztott és verőkkel pecsételt ama szerződést, mely valamint a magyar alkotmánynak, ugy a független és szabad magyar államnak is szilárd talpköve lett; mert az általa egyesitett nép, közös fővezérének, Árpádnak élén, alig 7 évi időköz alatt (889—895) elfoglalá azon területet és rajta szilárd hont alapított, mely a Kárpátoktól Adriáig, a székely havasoktól a Morva folyóig s nyugotról — legalább akkor eleinte — az Ennsen is tulig terjedt, 1. Nem szenved kétséget, hogy őseink a hunok- és az (ál) avarokkal egy és ugyanazon fajú nép ; eredetök és ősi bölcsőjök is oda vezet vissza, honnan Attila hunjai s az avar nép alatt szerepelt várkhunok származtak ; és a felölök, állami szervezetük-, társadalmi^és jogi intézményeikről ránk maradt rövid és töredékes, de hitelt érdemlő adatok is kétségtelenné teszik, hogy a magyarok és őket e haza birtokában megelőzött hunok és várkhunok ősintézményei közt oly hasonlatosságra találDi, melyek szintén a közös származás bizonyságául szolgálnak. 2. Hogy az ősi hon és pedig bízvást a fent emiitett helyre tehető, azt, az e körülményt kétségen kivül helyező adatok után, érdekesen bizonyítja Szabó Károly : »A magyar vezérek kora« (Pest 1869) czimü nagybecsű művében 7 — 10. lap. U. o. őseink mai hazájokba való bejövetele, a honalapítás története és a vezérek