Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Tartalommutató - Bevezetés

8 BEVEZETÉS. 2. Egyoldalulaga király által, a nemzet hozzájárulása nélkül, külfejedelmek vagy államokkal az ország közjogi viszonyaira vonatkozólag kötött bármely szerződések nálunk jogilag érvénynye] soha sem birtak és nem is bírnak, bármily alakban köttettek is azok; és igy azon értelmezés, melyet az okleveles szerződésekre Virozsil (Jus publicum Hung. 12. lap) s utána Eécsi is közjogában (II. kiadás 11. lap) felhoz, nem épen szabatos, mert aszerint p. a II. Ulászló és Maximilián német császár közt kötött kölcsönös trónutódlási szerződés, mely elég ünnepélyes alakban lett kiállítva, az országra nézve is kötelező szerződésnek volna tekintendő, pedig annak azt az ország nem tekintette, mint tudva van, soha. 11. §. III. Szokás. 1. A nemzet jogi meggyőződése által az ország közállapotára vonatkozólag alkotott s hosszas idő gyakorlata által fentartott, habár irásba nem foglalt szabályok — vagyis a szokás érvénye s így kútfői jelentősége államjogunkban minden időben el volt ismerve, aminthogy a szokás e közjogi fontosságát az 1791: 10. t. c. (midőn Magyarországot saját törvényei és szokásai szerint rendeli kormányozni) és a koronázási hitlevél is (melyben a király az ország törvényszerű szokásait is megtartani igéri) elismerik. Kellékeire nézve szükséges azonban, hogy a) közjogi tartalommal biró s a nemzeti jogi meggyőződésről tanúskodó szokás, b) s mint ilyen állandó és hosszas gyakorlat által is fentartatott legyen. A szokásnak államjogunkban főleg régebben nagy szerepe és fontossága volt; mert míg legtöbb és pedig nagy fontosságú államjogi intézményeink szokás utján keletkeztek és jó ideig szokás utján tarttattak is fenn, irányadó és részletesen intézkedő törvények azok körül csak ujabb időben hozatván, ugy még most is vannak elég jelentőséggel biró intézmények, melyek érvénynyel egyedül a kötelező szokás erejénél fogva bírnak. 12. §. Folytatás. A Hármaskönyv. 2. Hazánk zilált jogállapota II. Ulászló király idejében az országos szokások és jogszabályok egybegyűjtését s rendszerezését tevén szükségessé, a több izben sikertelenül kezdeményezett munkát Verbőczi István, »Opus tripartitum iuris consvetudinarii Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum« című méltán nagyhirü művében melyet az 1514-ki országgyűlés átvizsgált, helyeselt s maga a király is jóváhagyott, létesíté. Es habár műve a király közbejött halála és az azt követő körülmények miatt törvényenként kihirdetve nem is lett, általa 1517. (Bécsben Singrenius J. betűivel) kinyomatván, csakhamar nagy tekintélyre emelkedett, s szokás utján közelfogadást nyervén a magyar magán- ugy, mint az államjog forrásaihoz is bátran számítható