Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Harmadik szakasz: A honpolgárok államjogi viszonyai

66. §. A HOMFIÜSITÁS. 165 bői valók, midőn az állampolgári jogok teljes élvezete, az 1848-ig fenállott szervezet értelmében, csak a kiváltságos osztály tagjaira a nemesekre, illetőleg az 1608: k. u. 1. t.-cz. által formulázott négy országos rend tagjaira terjedt ki; és igy azoknak érvénye és gyakorlati alkalmazása is az 1848-diki ujabb törvényeink óta önként megszűntnek levén tekinthető: a törvényhozásnak e téren ujabb intézkedéseket kell halaszthatlanul tenni. 1848 előtt ugyanis a honfiusitásnak kétféle nemét különböztették meg: az ünnepélyest és az egyszerűt. Az ünnepélyest megadni a királynak volt joga, ki ez által a Magyarország körül érdemeket szerzett idegeneket jutalmazta és kitüntette, miután azzal a magyar nemesség is járt. E jogát a király országgyűlés idején annak tudtával es hozzájárulása mellett gyakorolhatta, országgyűlés idején kivül pedig magyar tanácsosainak meghallgatása mellett. Ezenkívül kellékei voltak: a) a honfiusitott által az országgyűlésen vagy a ni. k. u. kanczellárián leteendő eskü, mely szóiul szóra az esküvés helyének és napjának s az esküvő nevének kitételével a kauczelláriánál vezetett kir. könyvbe igtattatott be (1550: 77., 3, §.); b) az esküt szóról szóra tar' talmazó s a m. k. u. kancellária utján kiállított okmány — »pro majori robore« (1604: 19.); c) a honfiusitásnak mulhatlan beczikkelyezése, melyért abban az esetben, mikor a honfiusitást a király az országgyűlés együtt nem létében az emiitett módon adta, az országgyűléshez kellett folyamodni; és végre d) a szintén mulhatlanul megkívántatott dijnak lefizetése, mely nélkül a honfiusitási okmány is elveszté erejét s a beczikkelyezés nem történhetett meg, vagy ha megtörtént volna, kiczikkelyezés által megsemmisíttetett. (1791: 96; 1830: 17.) A díj, melyet okvetlenül aranyban kellett letenni (1827: 37.), világiakra kétezer (1741: 41.), a nagyobb egyházi javadalommal bírókra ezer, a kisebbekre kétszász aranyra (1741: 17., 1. §.) szabatott; azonban annak felét vagy az egészet az országgyűlés elengedhette. Az ekkép történt honfiusitásnak következménye a nyert nemességen kivül még az volt, hogy a főrendüek czimöket megtartván, az ezen állásuknak megfelelő jogokat is megnyerték; de az 1840: 46. s köv. t. czikkek óta az országgyűlési ülés- és szavazatjogot csak akkor, ha ez világosan megadatott (1840: 51.) — Az egyszerű honfiusitás által minden egyén állandó letelepedésével, melyet szóval és tettel kellett nyilvánítani, egyszerűen az ország nem-nemes lakosai közt helyet foglalt s mint ilyen magyar honfiúvá lett s ugyanazon jogviszonyba lépett, illetőleg mindazon kötelességeket teljesítenie kellett, melyek 1848 előtt állapotuk- és hivatásukhoz képest az ország nem-nemes lakóit illették és terhelték.