Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

51 §. A BÜCCAKIl TENGERMELLÉKI KERÜLET. 127 szakították Fiumét egy időre Magyarországtól, a mennyiben 1809-ben rövid időre franczia uralom alá került, mely alól Napóleon bukása után felszabadult ugyan, de mégsem előbb, mint 1822. július 1-én helyeztetett vissza alkotmányos jogaiba, melyeket 1848-ig élvezett is. Az 1848-diki eseményeket követett absolut uralom ismét elszakította tőlünk Fiumét s önkényüleg és törvényellenesen Horvátországhoz csatolta. De az alkotmánynak visszaállítása óta joggal követeljük s követeli maga Fiume is alkotmányos állásában Magyarországhoz való visszacsatolását. Ez oknál fogva a Horvátországgal kötött s az 1868 : 30. t.-czikkben foglalt egyezmény nem is számítja a fiumei kerületet a társországok .területéhez, sőt abból világosan kiveszi. A fiumei kérdésnek a törvény szellemében s ennélfogva mind Magyarország, mind Fiume jogainak tiszteletben tartásával, leendő megoldását helyezi kilátásba, az idézett 1868 : 30. tv.-czikken kívül, a Fiume és kerületének, mint Magyarországhoz tartozó külön autonomicus testnek kormányzatára és igazságszolgáltatására nézve ujabban az alkotmány helyreállítása óta létesített provisorium is. Fiume története és közjogi viszonyaira nézve lásd Császár F. : »A fiumei kikötő« cz. 1843. és 1842. két füz. megjelent miivét. Szalaynak Fiume ujabb történetére nézve általam is követett jeles értek.: »Fiume a magyar országgyűlésen.« Pest. 1861.; Botka T. : » 1843/4. országgy. időszakból néhány ismeretlenebb közjogi tárgy« cz. ért. 36—42. lp. és ugyan tőle. »A fiumei kérdés utolsó stadiumában« sz. becses dolg. a »B. P. Szemle« 1879-ik évf. 205—249. lp. 51. §. A buccarii tengermelléki kerület. Az 1868 : 30. t. cz. által a társországok területéhez csatolt s már 1848 előtt is a mai Horvátországhoz tartozónak tekintett buccarii kerület mindjárt Fiume szomszédságában terül el az adriai tenger partjának hosszában, s a Mária Terézia által szabad révpartnak nyilvánított s az 1791: 61. t. cz. által is ilyennek elismert Buccari és Porto-ile városokon és Buccariczán kivül több községet foglal magában, melyek Horvátország jelenlegi Fiume megyéjéhez tartoznak. A buccarii tengermelléki terület azonban sem a mostani, sem a régi Horvátországhoz nem tartozott soha, hanem valóságos dalmátiai rész; mert Dalmátiához a magyar uralom dicsőbb napjaiban mindazon tengerparti részek tartoztak, melyek Dyrachiumtól (Durazzo) a quarnerói öböl közepéig fölfelé nyúlnak. Ezen kiterjedésében pedig a tengermelléki kerületet is világosan magában foglalta Dalmatia. Igen könnyű ezt az egykorú írók, oklevelek és régibb hazai törvényeinkből bebizonyítani. így történetíróink közöl Tamás spalatói esperes, ki a XIII. században II. Endre és IV. Béla királyok idejében élt, törté'