Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

44. §. DALMÁTORSZAÖi 113 Lajossal 1358. februárban kötött békében lemondani egész Dalmatiáról, azaz >a quarnevoi öböl közepétől egész Dyracliiurn határáig* elnyúló földterületről, lemondani minden Tárról, városról, kikötőről és szigetekről s minden jogairól azokat illetőleg. Ugyanily értelemben szól s ezt erősíti meg az 1381-iki turini békekötés is, mely dicső emlékezetű királyunk utolsó műve volt. S jóllehet e békekötésekben végkép lemondani látszott is Yelencze Dalmátiáról, a nagy király halála után nemsokára, a könnyelmű és tehetetlen Zsigmond alatt, Horvát- és Dalmátországban kitört zavarokat kedvező alkalmul használta fel annak isméti elfoglalására. Ugyanis a nikápolyi szerencsétlen ütközet után a kapcsolt részekben kitört forrongás azt eredményezte, hogy a a dalmát városok Zsigmond vetélytársa, Xápolyi Lászlónak hódoltak, s miután László Zsigmonddal szemben Dalmatiát meg nem tarthatta, 1409-ben Zárát a hozzá tartozó szigetekkel és Dalmátia birtokjogával együtt százezer aranyért Velenczének eladta. Ezen jogczimen azután Velencze lassankint (1419—1421.) egész Dalmátiát az egy Raguza és Vegla szigetein kívül hatalmába kerítette, s ezóta századokon át hatalma alatt is tartotta, mert Magyarország, folyton a török háborúk- és belmozgalmakkal lévén elfoglalva, nem ért rá Dalmátia viszszaszerzésére. Midőn 1797-ben Napóleon a velenczei köztársaságnak végetvetett, Dalmátia önként meghódolt a magyar királynak, s kijelentette hogy azon viszonyát, melyben régibb időkben Magyarországhoz fűzve volt, ismét megújítani akarja. Ebbeli óhajtása azonban ekkor teljesitve nem lett. Es jóllehet 1802-től kezdve tartott minden országgyűlésen Magyarország sürgette is Dalmatiának visszacsatolását; jóllehet, 1802-ben I. Ferencz elismerte, hogy »Dalmátia a sz. korona jogaihoz tartozott (1802. évi országgy. írom.) Y. Ferdinánd pedig 1830. decz. 2-ról a magyar országgyűléshez intézett válaszában egyenesen megígérte, hogy Dalmátia visszacsatolására nézve az országgy. rendek kívánalmait nem sokára teljesíteni fogja: a visszacsatolás mindazonáltal elmaradt s Dalmátia ausztriai provinciává alakíttatott. Magyarország azonban Dalmatiáról, melyhez világos joga van, nem mondott le s valamint 1848 előtt mindegyik országgyűlésen, mely 1802. óta tartatott, sürgette Dalmátia tekintetében fenforgó sérelmének orvoslását, ugy legújabban is az 1868 : 30. t. ez. 65. §-ában kijelentette: hogy »valamint eddig is számos izben felszólalt ez ügyben, ezentúl is követelni fogja a magyar sz. korona jogán Dalmátia visszacsatolását és annak Horvátországhoz való kapcsolását. E visszacsatolás feltételeire nézve Dalmátia is meghallgatandó.« Mindez ideig azonban Dalmátia viszonyán nem történt változás. KOHBULT : ÁLLAMJOG. 8