Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

42. §. AZ EGYKORI TEAIESI BÁNSÁG. 107 letélicz tartozván ós a királyság ideje óta a magyar közigazgatási rendszernek megfelelőleg megyékre osztva, az ország területéből és közigazgatásából, a törökök által a mohácsi vész után történt elfoglaltatása előtt, kiszakítva soha nem volt. Csakis a XV. századtól kezdve és egyedül honvédelmi tekintetben volt több az ország ezen alsó részein fekvő megyéknek annyiban kivételes állásuk, a mennyiben többek közöl — mint pl. Arad, Bács, Békés, Csongrád, Pozsega, Szeréin, Temes, Torontál és Valkó — honvédelmi tekintetben, a felkelés vezényletét illetőleg, többnyire a temesi főispánok közöl kinevezett »alsóvidéki kapitányokénak, kik később temesi grófoknak is neveztettek, parancsnoksága alá rendeltettek — a törököknek ez időtájt az ország alsó részei ellen intézett gyakori támadásai miatt. A derék Hunyadi János élt legelőször az »alsó vidéki kapitány« czimével. Nevezett megyéi azonban az ország alsó vidékének csakis honvédelmi tekintetben állottak az emiitett kapitány parancsnoksága alatt, koránsem levén ezen a kivételes körülmények által igazolt intézkedéssel előbbi megyei szerkezetökből és a polgári közigazgatásból kiszakítva. Nem is volt ezen alsóvidéki kapitányság vagy temesi grófság olyan intézmény, milyenek a végvidéki és végvári bánságok valának és bizonyos, hogy a temesi grófokat temesi bánoknak, amilyenek történelmünkben elő sem fordultak, soha nem nevezték. Az ország ezen alsó vidéke a mohácsi vész után csakhamar a törökök által elfoglaltatván, annak némely részei és nevezetesen az a terület, mely a mai Temes, Torontál, Krassómegyéket és a bánsági katonai határőrvidéket képezi, még a karloviczi békekötés után is, midőn az ország többi részei a török uralma alól már mind felszabadultak, továbbra is a szultán hatalma és a temesvári pasa parancsnoksága alatt maradtak egész a XVIII. század elejéig. Csak 1716ban, savoyai Jenőnek a törökökön nyert több rendbeli győzelme által, szereztetett vissza az említett megyéket és határőrvidéket alkotó terület, melyet III. Károly magyar király birtokában az 1718diki passaroviczi békekötés is megerősített. Mi lett volna természetesebb és jogosabb ekkor az emiitett területre nézve, minthogy előbbi megyei szerkezetébe s az országos közigazgatási kapcsolatba visszahelyezve, ismét az ország anyaterületéhez csatoltatott és a magyar alkotmány és törvények szerint kormányoztatott volna, — amint erre III. Károlyt koron, hitlevelének 3. pontja is kötelezte. Azonban a bécsi kormány, irányadó férhainak s magának savoyai Jenőnek is tanácsára, a visszakerült területet minden tekintet nélkül előbbi politikai beosztásra és az egykori megyék határaira, 11 vidékre osztotta s »temesi bánság« név alatt vidéki főnökök