Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)
Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai
41. §. A RÉSZEK VAGY AZ Ü. N. PARTIUM. 105 41. §. A részek vagy az egykori úgynevezett »¥ ar ti u m.« Mig az erdélyi nemzeti választófejedelemség másfél századon át fenállott, ez idő alatt az erdélyi fejedelemséghez mindig több vagy kevesebb magyarországi vármegye is tartozott, a szerint, a mint erélyesebb vagy gyengébb személy ült az erdélyi fejedelmi széken. (így pl. Báthory István, Boeskay és Bethlen Gábor idejében Abauj, Beregh, Borsod, Szabolcs. Szathmár, Sáros, Ung, Ugocsa, Zemplén stb. megyék.) Az e korszakban Erdélyhez csatolt magyarországi megyék azonban részint még a nemzeti fejedelmek korában, részint pedig azon időtől fogva, hogy Erdély is a magyar királyok hatalma alá került, Magyarországhoz visszacsatoltattak; egyedül Kraszna, Középszolnok és Zarándmegyék s Kővárvidéke voltak azon magyarországi törvényhatóságok, melyek valamint a nemzeti fejedelemség fenállása óta folyvást Erdélyhez voltak fűzve, ugy a nemzeti fejedelemség megszűnte után sem lettek az ország anyaterületéhez csatolva, hanem azután is — az 1693—1733-ig terjedő időszakot kivéve — egész 1848-ig Erdélylyel együtt és igy Magyarországtól külön kormányoztattak. Nem szenved azonban kétséget, hogy nevezett megyék és vidék, valamint a mohácsi A ész, illetőleg Erdélynek különválása előtt Magyarország szorosan vett anyaterületéhez tartoztak, ugy e jellegöket a mohácsi vész után sem vesztették el; mert habár a XVI. és XVII-ik század folytán létrejött békekötések értelmében egyes erdélyi fejedelmeknek birtokul átengedtettek is, ez mindig azzal a világos kikötéssel és óvás mellett történt, hogy a nevezett megyéket nem teljes tulajdonjoggal, hanem mint a magyarországi részek urai éltök fogytáig birják, haláluk után azonban a magyar király hatalma alá viszszaessenek. Amiért is, még az erdélyi külön fejedelemség korában, néha visszakerülve, majd ismét, de a már említetthez hasonló szerződés mellett, átengedve : 1693-ban, Erdélynek I. Lipót magyar király hatalmába jutása után, Magyarországhoz, hová mindig tartozának, visszacsatoltattak, amint ezt az emiitett évben Erdély részére kiadott s Alvinczyről nevezett kir. válasz világosan bizonyitja. És ezen ido óta 1733 ig követeik által a magyar törvényhozásban ismét résztvettek, közigazgatási és igazságszolgáltatási tekintetben a m. kir. helytartótanács és a m. kir. curia hatósága alatt állottak. De valamint Lipót és utódai Erdélyt, midőn hatalmuk alá került, Magyarországgal egyesiteni vonakodtak, ugy magának Magyar-