Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

36. §. MAGYARORSZÁG ÖNÁLLÓ ES FÜGGETLEN. 87 s megőrizte az ország függetlenségét Manuellel szemben. Ennek halála után pedig a kelet-római birodalom sokkal gyengébb volt, hogysem országunk függetlenségére nézve veszélyessé válható tervek­kel még csak foglalkozhatott volna is A római szentszék részéről is támasztattak igények a Magyaror­szág feletti főúri hatalmat illetőleg. A pápák egyik legnevezetesebbje VII. Gergely, a Salamon és Géza közötti viszályok alkalmával, Ma­gyarországot a római szentszék hübérének nyilvánította, mivel, mint állitá, István, midőn koronát kért II. Sylvester pápától, országát a szentszéknek felajánlotta. De — mellőzve itt annak tárgyalását, hogy legkisebb okunk sincs feltenni sz. Istvánról, hogy ő, ki politikai ugy, mint különösen egyházi intézkedéseiben is az ország függetlensé­gére különös súlyt fektetett, ha felajánlotta is az országot, legfel­jebb csak egyházi tekintetben, a lelkiekben való hatalmat illetőleg tehette azt, miután az ország nem volt családi tulajdona, hogy arról tetszése szerint rendelkezhetett volna — valamint ekkor nem adott a nemzet semmit VII. Gergely követelésére, hanem megkoronázta I. Gézát mint önálló és független királyt: ugy később is, minden tiszte­let daczára, melylyel a nemzet és királyai a sz. szék iránt viseltettek efféle igényeknek az ország erélyesen ellenállott ugy, hogy VIII. Bo­nifácz után, kinek követeléseit, Róbert Károly megválasztása alkal­mával, köztudomás szerint határozottan visszautasították őseink, nem találkozott már egy pápa sem, ki többé hasonló igényekkel előál­lott volna. A töröknek, főleg a mohácsi vész után hazánkban mindinkább terjedő hatalma az ország függetlenségén kivül annak lételét is komo­lyan veszélyeztette. És jóllehet az ország egy részét a fővárossal együtt hatalmába kerítette, de az igájától menten maradt rész magát a tö­rök uralomtól egészen függetlenül viselte, s királyaink mit'sem akar­tak tudni a török szultánok főúri hatalmáról; mig végre is az ország folytonos törekvését a török iga lerázásában, az elfoglalva tartott ré­szek visszavétele- s a törökök teljes kiűzésével a XVII. század végén s a XVIII. elején, teljes siker koronázta. 1. A magy. alkotmány jellemzésére nézve Bartal Gommentárjain kivül, me­lyek főleg a középkori alkotmány történetére vonatkoznak, lásd Pauler jeles érte­kezését az Egyet. magy. encyclopaed. II. k. 799—805. lp. ós Wenzel G. szintén nagybecsű értekezését »Mag3Tarország és Erdély 1848 előtti alkotmánya*, a »B.­Pesti Szemle« XI. k. 341 — 354. lp. Ezen két értekezésnek, habár rövid, de szóról­szóra való kivonatát adja Récsi Közjogában (II. kid. 19. §.) — A német államjog értelmében vett rendi alkotmányra nézve 1. Jarclce: »Die stándische Verfassung und d. deut. Constitutionen« cz. Lipcsében 1834. megjelent műv. ; mig ellenben a képviseleti alkotmányra nézve eléggé ismeretes Guizotnak : »Histoire des origines du gouvernement représentatif en Europe« (Párizs 1851.) cz. műve.

Next

/
Thumbnails
Contents