Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

Szeretett Nagybátyám! líaigedd meg*, hogy., midőn első nagyobb terjedelmű és önálló müvemmel az irodalom terére kilépek, azt a Te neved aegise alatt tehessem, ki zsenge korom első éveitől kezdve minden jóra és nemesre buzdítád keblemet, ki pártfogásod és önfeláldozó szereteted által anyagilag is elősegítve, egyedül tetted lehetségessé, egykor virágzó családunknak a közelmúlt zavarai által tönkre jutott reménye dacára is, hogy e családnak elhagyott sarjai újból viruló fává nöjjék ki magukat. A hála az emberi sziv legnemesebb érzelme. Ez érzelemnek hódolok én is, midőn igénytelen miivemet Neked ajánlom. Magas műveltséged, nemes érzelmeid buzdítottak, példád lelkesített, anyagi segélyed gyámolított; míg az általad kitűzött célt megközelíthetém: hogy a hazának és társadalomnak hasznos tagja lehessek. Nem boszulhattad volna meg méltóbban magadat a reményeidet és anyagi javaidat annyiszor tönkre tett sorson, minthogy, nemes szived sugallatát követve, szakadatlan jótéteményekben örökítéd meg nevedet; melyek között bizonyára a legnagyobbszerüek az irántam és testvéreim iránt tanúsítottak.