Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- ML rünek vélem ide igtatni: „Nos Matheus Banus totius Slavoniae significamus omnibus praesentium per tenorem. (In congregatione) Regni totius Slavoniae generáli nobiles et jobbagiones castrorum haeciura regni et Banatus infrascripta redacta in scriptis exhibuerunt, petentes quod eadem in iudiciis exercendis et Banatus iuribus — per nostros judices observare."1) Mely szavak értelméből, valamint az egész oklevélből kitűnik egyszersmint, hogy, nagyon természetesen, mindenben személyesen nem intézkedhetvén, kezdettől fogva alárendelt közegei voltak, kik az ö nevébenés felügyelete alatt intézték el a peres ügyeket. Ezek voltak mindenek előtt az albánok s a melléjök rendelt segéd-birák, amint ez az említett oklevél szavaiból kitetszik: „Comes Zagrabiensis vei Crisiensis uno de cojudicibus sibi (assumto) ad exigendum procedet", mely szavak értelméből egyéb hiteles adatok nyomán láthatjuk, hogy már ekkor is— nem tudni minő szokás alapján — a zágrábi és körösi főispánok voltak az albánok; még pedig, midőn mind a három tartomány báni méltósága egy személyben egyesíttetett, aminthogy ezen eset tekinthető ezen korszakban uralkodónak, az egyik albán, valószínűleg a zágrábi, Tót-, s a másik HorvátDalmátország számára — ámbár a báni törvényszék csak egy volt és egy helyen létezett —; amint ezt megerősíteni látszik IV. Bélának 1255. a tragurbeliekhez intézett levele, melyben olvassuk, hogy a király értesülvén, miszerint István egész Szlavónia bánja „per officialem suum de Clyz iniuriam vobis intulisset pariter et gravamen in terris et vineis vestris" — tudatja a polgárokkal, hogy a bánnak szigorúan meghagyta jogaikat sértetlenül fentartani. E korszak vége felé szokásba jött, hogy Horvát-Dalmátországba egy albán volt téve rendesen, mielőtt a külön horvátdalmátországi bán kinevezése szokásba jött volna"). Igen 1) Kerchelich Not. prael. 201—202. lp. 2) Fej. Cod. Dip. VII,, 4., 155. lp.