Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

— 28 részben már említett fejedelmeik nevét tartá fenn a história. Bizonyos teliát, hogy a horvátoknak bánjaikon kivül, kikről mindjárt szóiandok, egy közös fejedelmök volt még Nagy KrescimirsilletőlegDirzislávideje előtt is; hogy pedig ezután szintén igy állott a dolog, ez iránt minden kétséget eloszlat IV-ik Krescimirnek egy 1069-ről á sz. Chrysogom zárai klastrom javára kelt oklevele, melyben az elődei alatt élt bánokat meg is nevezi. „Ego Cresimirus — igy szól az érintett okmány ide vonatkozó része — qui alio nomine vocor Petrus, Croatorum rex Dalmatinorumque, notifico omnibus, quod justum mihi videtur ut statuta parentorum meorum antiquorum non caessentur, maximé illa, quae ad salutem eorum pertinent animarum. Comperimus namque in gestis proavi Cresimiri maioris quod remedio animae suae tradidisset Monasterio S. Grrisogomi territórium aliquod in loco, quod dicitur Hyeulas — perpetuo possidendum, quod totum possessionibus suis mansit tempore ipsius et filii eius Dirzislavi et eorum potentibits Banis videlicet Pribinae et Godemiri, et temporibus Svetoslai et eius fratrum Cresimiri et Goyslavi et filii eius Regis Stephani patris mei, faventibus nobilibus Banis, eorum qui fuere temporibus, hi sunt Varda, Bozshare et Stephanus Prasca.1) Léteztek tehát bánok, a fejedelemtől különbözők, mint ezt cáfolhatlan adatok után kimutattam; lássuk most már, hogy mik voltak s mi módon keletkeztek? Keletkezésöket kétségkívül az ezen korszak előtti időkben kell keresni, s ép azért hiteles adatok hiányában felette bajos meghatározni — hogyan és mikor keletkeztek; mindazonáltal megkísértem a legvalószínűbb conjecturát — mert csakis erről lehet szó biztos adat hiányában — fölállítani. J) Luius id. h.