Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 22 soknak azt tanácsolá. hogy a neki, mint főuroknak fizetett adót, melyet a maga részéről elenged, fizessék a béke kedvéért a horvátoknak— adófizetőjükké tevék; de ennél többre nem tudták vinni, s minden későbbi kísérleteik, a dalmát városokat birodalmukhoz csatolni, meghiúsultak s meghiusíttattak különösen 997-ben Velence által, midőn t. i. Mucimir horvát fejedelem — mint Dandulónál olvassuk — Dalmátia szabad városait erősen nyomni kezdvén, ezek közös tanácskozás után Velencéhez folyamodtak oltalomért, melynek hercege Dalmátiába vitorlázván a hűségi esküt tölök elfogadta. Szlavónia — a mai hibásan Horvátországnak nevezett tartomány — melyet, mint fentebb érintém, a horvátoktól elszakadt rész foglaltéi, szintén saját fejedelemmel birt s eleinte jó ideig a frankuralomnak hódolt, majd őseinknek maihazájokba való jövetelök idejében Branszláv fejedelem alatt Arnulf német királynak volt hűbérese. Ezen Slavoniába telepedett horvátokra nézve megjegyzendőnek vélem, hogy ők az itt talált szláv népekkel annyira összevegyültek, hogy nemzetijellegöket is elvesztvén, egészen ezekbe olvadtak át. Kitetszik ez sz. László király azon intézkedéséből, hogy midőn Zágrábban püspökségét alapított, nem talált a már jóval előbb szilárdul keresztény szomszéd Horvátországban oly férfiút, ki a sziavonok nyelvét megérthette volna, hanem Csehországból volt kénytelen egy a nép nyelvét értő szerzetest hozni s azt Zágrábban püspökké tenni. Őseink, midőn a honfoglalás nagy munkáját jó részben már bevégezték, a pusztaszeri gyűlés után Zalán üldözésére a Titelig leszáguldoztak, Árpád a tábor egy részével Léit, Bulcsút és Botondot Bolgárfehérvár ellen küldötte, hogy a Zalánt pártfogásába vett Symeon bolgár fejedelmet megfenyítsék. A vezérek itt hamar végezvén, mert Symeon békét vá-