Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

— 20 nézet megerősítésére szolgál már magának a báni méltóság eredetének s a báni szerkezetnek kimutatása, mely a horvátoknál a VH-ik századtól kezdve szokásos volt. III. A horvátok rövid története Heraclius idejétől kezdve a 11. század végéig*. 642—1088. A báni méltóság eredetét tárgyalandó, szükségesnek vélem röviden előadni azon nemzet történetét is, melynek ezen méltóság ösi intézményei közé tartozott, s melynél először fordulnak elö a történelem által is fölemlítve bánok ; valamint azon körülményeket is, melyek folytán e nemzet — a horvátok — a magyar szent korona uralma alá jutván s annak tartományává válva, benne, ösi intézményeihez hiven, a báni méltóság, bár hatáskörét illetőleg módosított alak és szerkezetben, fentartatott. A horvátok — szláveredetü nép — a VII ik század első felében Heraklius keleti császár felszólítására, ki őket a 636 táján Dalmatiát elfoglalt avarok ellen hivtabe Pannoniába, ősi hazájokat, mely körülbelől a mai Galicia hegységeinek nyugati részében terjedt el, elhagyván, néhány évi küzdelem után az avarokat meggyőzték s azon tartományt foglalták el, mely azóta Horvátország nevezete alatt ismeretes, s mely ekkor eleinte délről az Adriáig, — mert Bielográd = O-záraaz Adriánál fekszik — nyugatról Karinthiáig s éjszak felöl talán — legalább eleinte — a Dunáig, azaz a Duna azon részéig terjedt, melyet az abba ömlő Dráva és Száva közbefognak.1) *) A 186i-ki horvát körlevél szerkesztői a Vil ik századbeli h. birodalom határait még a fekete tengerig is ki szeretnék terjeszteni erre nézve Szalay megjegyzé : „hogy kelelfelől a Fekete tenger szolgált volna birodalmuknak határul, arról, bocsánatot kérek — semmit sem tud a história". (A horvát kérdéshez 11 lp.)