Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 167 módon , a mint létrejött, mindazon tényezők hozzájárulásával tétethetik, a melyek kötötték. Jelentetett egyszersmint, hogy Fiume városára és kerületére nézve, melyet a horvát-szlavón országos küldöttség Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok területe kiegészítő részének tart, a magyar országos küldöttség pedig közvetlenül Magyarország területéhez tartozónak állít, a küldöttségek szorosan ragaszkodván nézeteikhez, abban állapodtak meg, hogy e kérdés megoldása minden egyezkedési javaslat mellőzésével közvetlenül az illető törvényhozásoknak tartassék fenn." Ezen egyezményi javaslat méltatása és megitélésére nézve a müvemben eddig mondottak és előadottak zsinórmértékül szolgálhatnak. Azok szerint e javaslat sok oly jogot ad Horvátországnak, melylyel az a múltban soha sem birt, s a Magyar- és Horvátország közt fenállott szoros közjogi kapcsot több tekintetben megtágítja. Ezen állításom igazsága annál világosabb színben fog feltűnni, ha emlékezetbe hozom, hogy a mai, ugy nevezett Horvátország tulaj donkép nem is Horvátország, hanem azon régi Szlavónia, mely nem társország, hanem Magyarország kiegészítő része volt mindig — ha csak a multat s abban a történelmi igazságot megtagadni nem akarjuk. A mai úgynevezett Szlavóniát pedig valóságos magyar megyék alkotják, melyeket egyszerűen feladni — mint ez az egyezményi javaslat 66. §-ában történt — a haza integritása szempontjából üdvösnek nem tartom. Különben még az országgyűlés feladata leend ezen egyezményi javaslat felett Ítélni, s azt módosítva vagy pedig jelen alakjában elfogadni, mely utóbbi ha megtörténik jg — adja az Eg, hogy az a kivánt eredményt szülje s a Magyar- és Horvátország közt fenálló nyolcszázados közjogi kapocs további fenállását biztosítsa, s a két nemzet közt a békét és testvéri szeretetet örökre megszilárdítsa.