Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

— 127 Jóllehet pedig* 1698. és 1689. a törököket ért sürü vereségek következtében Horvátország s majdnem egész Bosznia s Szlavóniának szávántuli részei a törököktől megtisztíttattak : mindazonáltal a bán hatósága helyre nem állíttathatott. Ugyanis a szerencsés hadjáratok dacára kötött békeszerződések— mint a karlovici (1699 jan. 26.) passarovici (1718. jul. 12.), (belgrádi 1739. sept. 18.), szisztovai (1791. aug. 4) — a törökök által elfoglalt horvátországi részek visszaadását nem eredményezték; hanem azok — az Unna vizétől a Verbász folyóig elterülő földrész — Boszniához csatoltatván, továbbra is török uralom alatt maradtak, s ma is Török-horvátország néven ismertesek. A még magyar uralom alatt maradt rész pedig katonai szervezetében mint „Károlyvárosi katonai véghely" tovább is megmaradt, s a bán hatósága alól végkép kiesett. Csupán a Kőrös megye területén alapított s varasdinak nevezett szlavóniai véghelyet akarta I. Leopold e tájban megszüntetni, itt Szlavóniában, egyedül a Kulpán tul fekvő tájjal egyesített s a bán hatósága alá rendelt báni végvidéket akarván fenhagyni, s a katonai parancsnoksággal elégedetlen egész Szlavóniát ismét a bán hatósága alá rendelni. Ily célból, s hogy egyúttal a bán teljes hatáskörének helyreállítását sürgető törvényeknek eleget tegyen, 1703ban két rendbeli rendeletet bocsátott ki a visszakeblezendö, s a Kulpa, Unna és Száva folyók közt elterülő földrésznek, mint báni határszéli kerületnek, valamint a megszüntetendő varasdi generalatusnak a bán hatósága alá helyezésükről ; kimondatván ezekben, miszerént : „Finibus R. Slav. et Croat. antehac nimium coarctatis per reportatas victorias longe lateque extensis, ac pace Carloviciensi cum porta Ottomanica conclusa stabilitis, Regni conservatio exigit, ut confinia extendantur et translocentur, ac Partes ab antiquo ad Reg. Slavoniae et banalem jurisdictionem per-