Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)
- 122 Mint tekintélyes állás- és méltósággal felruházott országbárók néha követekül vagy királyi teljhatalmazottakul, talán épen békekötés vagy szerződés és szövetség eszközlése végett, alkalmaztattak, s mint ilyenek szerepeltek is; de önállólag és a királytól függetlenül szövetséget, mint rendes, törvényes bánok, senkivel sem kötöttek, mert nem köthettek, ez távolról sem esvén teendőik körébe. Körvonaloztuk tehát a felhozottakban a horvát- s tótországi bánok hatáskörét e korszakban is, midőn az már sokkal határozottabban volt körülirva, mint az előbbiben. Hatáskörük azonban így is eléggé széles és kiterjedt, állásuk most is eléggé fényes és tekintélyes volt, s összesem hasonlítható a következő korszakban már nagyon is lehanyatlott helyzetökkel. III. A horvát-, dalmát- s tótországi báni méltóság* a mohácsi vésztől a legnjabb időkig. A. E korszak kezdetén mindjárt lényeges változás állt be a báni méltóságot illetőleg a mind inkább nagyobb mérvben terjedett török foglalás miatt, mely végre is azt eredményezte, hogy az ősrégi báni méltóság fénye végkép lehanyatlani, s régi nagyságának csak árnyává törpülni kezdett. Dalmátia, mint láttuk, már az előbbi korszak második felében megszűnt a bán s ezáltal a magyar szent korona hatalma alá tartozni. E korszakban pedig a tengermelléki s a közép Horvátország legnagyobb része is, részint a velenceiek kezébe, részint és főleg a török uralom alá jutván,