Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 105 Ami az albánokat illeti, bizonyos, liogy mindenik bánnak, a borvát-clalmátországinak épen ugy, mint a szlavóniainak, külön albánjai voltak; sőt azon esetben is, midőn e korszakban kivételesen egy bánja volt mind a három tartománynak, ez Horvát-Dalmátország számára külön albánokat rendelt, kik Kninben székeltek, hol a horvátországi báni törvényszék is volt; mint ezt a többször idézett 1467-ki oklevél bizonyítja. 2. Közigazgatás tekintetében e korszakban is szintén a bánok képezték valamint Szlavóniában ugy Horvát-Dalmátországban is a fegföbb orgánumot; mindenik a maga tartományában a béke és rend fentartására, a zavargások és erőszakoskodások meggátlására felügyelvén. Különösen pedig jogukban állott belátások szerint vagy a szükség követelményűi ez képest gyűléseket egybehívni, azokon elnökölni, azokat vezetni. Ami együlések természetét illeti, kétséget nem szenved, hogy míg Szlavóniában csak tartományi gyűlés,1) addig Horvátországban országgyűlés jellegével birtak, igen természetes azonban, hogy ez utóbbiban sem hozathatván az ország szokásai és sarkalatos törvényeivel ellenkező rendeletek. Ezen országgyűlést is a bán vezette, de nem saját tetszése szerint hívhatta egybe, mint ezt Miklós bának az 1353. horvátországi országgyűlésről szóló oklevele eléggé bizonyítja.2) Ellenben a szlavóniai tartománygyülést a bán, mint már említém is, nemcsak vezette, hanem saját tetszése szerint egybehívhatta is. Gyakran azonban maguk a királyok is meghagyták a bánoknak, hogy ily tartományi gyűléseket egybehívjanak. így például Mátyás király 1477-ben meghagyta Laki Thuz János és Egervári László bánoknak, *) Az előbbi korszak proclamata congregatiója. 2) Fejér Cod. Dip. IX. 2, 264. lp.