Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

III. Az angol megyéről s önigazgatásról terjesztett áltanok

— 55 — teséges emberek (gentlemen). Ennélfogva ingyenhivatalok viselésére sokan képesek. Mellékesen szólva: hazánkban mindez épen ellenkezőleg áll. Kevés a hivatalt tiszteség miatt, sok a fizetés miatt keresők száma. Az önigazgatás alapja pedig az ingyenhivatal; a fizetéses hivatalnokok a bureaukratia előőrsei. De maradjunk Angliánál. A békebirák száma egy-egy grófságban 100—300, s azon fölül. Összesen tehát vagy 14—15000. (1863ban már 18000-re számíttattak.) Ezeknek azonban alig egyharmada, 4—5000 van functióban. Ily nagy levén számuk, egyre-egyre nem elviselhetlen munka nehezedik. Hanem a békebiró az egyetlen ingyen hivatalnok is. Mindenike mellett egy segéd vagy tollnok (clerk), ki az irományos ügyeket viszi, van alkalmazva; ez munkájáért fizetést, vagy is bizonyos illetékeket kap; s hol ezek ellátására nem elegendők, a békebiró sajátjából toldja meg. Ez ugyan teher. De épen mivel áldozattal jár: áll e hivatal oly nagy tiszteletben. A békebirói hivatalra képesek névsorát a megyei helytartó tartja evidentiában; ő egyúttal a megye első békebirája. O a lordcancellárnak (belügyminister) terjeszti föl a listát; a belügyminister pedig a király nevében kinevezi a békebirákat; valamint rosz s hűtlen kezelés esetében el is mozdítja. íme tehát a megye fő-közigazgatási tiszteit nem a megyei lakosság választja, hanem a minister nevezi ki. Az elmozdításra ritkán fordúl elő ok. Es oly szövevényes, nem codificált, szokásokon s előzményeken nyugvó közigazgatási s törvénykezési állapotban netáni tévedések is némi elnézést érdemelnek. A pártkormány hullámzása megtörik a belközigazgatás szentélyén. Változhatik a ministerium, sőt a főispán.