Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 50 — jelszó volt a kormány ellen; de korántsem annak fölfogása, hogy az 1848-ki törvények által aristocratico feudális alkotmányunk demokratikus elvekre fektettetett, minden következéseivel együtt, melyek ellen most kapálóznak; és pedig még „liberális, radikális s demokrata" s mit tudom én miféle címekkel illettetnek; holott ez a specifice magyar demokrataság csak nemesi demagógia. A municipalis rendszer tehát nem volt elég eró's az alkotmányt megmenteni; de elég erős volt a törvényhozást decentralisalni, gyengiteni; a megmozdulást, a haladást, a reformműt akadályozni. Nincs ok tehát annak megszűntté miatt búsulni; nincs ok fölelevenitését megkísérlem. A megyei institutio a tespedés korszakába illó': — de a cselekvés, az organisálás, egységes polgárosító kormányzat akadálya, s azzal öszhangba nem hozható. De végre az sem áll, hogy a megye nevelte és neveli a szónokokat s politikai jellemeket. Hol van több kitűnő politikus, szónok s államférfi mint Angliában? ott pedig nyoma sincs a magyar-forma vármegyének. Hát a centralisált Franciaországban? de Berlinben, sőt még a bécsi Reichsrathban is — nincs e aránylag elég szónok? Es 1848 óta nem tüntek-e fel nálunk a nemnemesek közül is szónokok, kik a megyében soha sem szerepeltek ? De vájjon az angol, francia vagy porosz kamarák vitáiban nem nyilatkozik-e ezeranyi gyakorlati tudomány? a hadviselést, pénzügyet, közoktatást, a legmélyebb társadalmi s közgazdászati problémákat tanulságosan tárgyaló szónokok száma neme aránytalanul nagyobb mint nálunk; nem tanuskodnak-e azok ama nemzeteknek oly nagy kül- s belterjü politikai míveltségéről,