Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)
II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok
— 37 — seben : — ugy Ion ismét a megye tettköre a publico politikai téren szűkebb, szerepe szerényebb. Ennélfogva a megye mint törvényhatóság szerepe s joggyakorlata az idő s viszonyok szerint nagyon változott. A megyerendszer tüzetes, rendszeres történetének a legújabb időkig csak töredékeivel bírtunk*). De ezekből is meggyőződhetni, hogy a megye nem volt mindig az a minek 1823—1848-ig ismertük; még kevésbbé volt az minek a mai nemzedék képzeli, mely már a negyvenes évek mögötti dolgokat csak hallomásból tudja. Nem gyakorolt oly széles törvényhozói hatalmat, minőt némely municipium a negyvenes években igényelt**). Nem is volt az sem oly kitűnő s tanulságos, *) Legkimeri több s tanulságosabb Botka Tivadar tanulmánya a B. P. Szemle 1865-iki folyamában. Aligha sokan olvasták. **) B. é. j., ki a régi alkotmányos praxist ép oly jól ismeri, mint más alkotmányos országok intézményeit, kettős tekintélyével tanúskodik fölfogásom helyessége mellett, midőn a P. ÍT. május 14-ki számában igy szól : „Véleményem szerint azon állítás, hogy a megyegyüléseknek hatalmukban állott törvénytelen rendeletet nem teljesiteni, ellenkezik a régi törvényes szokással, ellenkezik a gyakorlattal, de ellenkezik egy jól rendezett állam fogalmával. — Mi, kik a régi idők emlékéről saját tapasztalás után szólhatunk, tudjuk, mikép tisztelettel félre tettük ugyan gyűléseinken a törvénytelennek tartott parancsot, fel is irtunk ellene bármennyiszer, de ha az ismételt resolutiók és rescriptumok nem használtak, eljött utóvégre a kir. biztos, megjelent a karhatalom, s a megyének nem maradt egyéb hátra, mint végzésének megsemmisítését orvoslás végett sérelemkép feljelenteni a legközelebbi országgyűlésére, s ekkép a törvénytelen rendelet ellen nem a végre nem hajtás volt az óvszer, hanem in ultima instantia az országgyűlés. S ez máskép nem is lehetett, mert alig képzelhető eset, melyben a kormány rendeletének törvénytelenségét a priori beismerte