Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

mindemellett meg van győződve a kormány, hogy a gyakorlati élet legjobban fogja feltüntetni a két rendszer akadálytalan közreműködésének még elhárítandó nehézségeit, s maga a nemzet eszélye, higgadtsága és politikai érettsége mielőbb kijelölendi a törvényhozás számára azon utat, mely a két rendszer teljes összhangzásához vezet. Ez összhangzást addig is, mig a törvényhozás e téren részletesen intézkednék, nem lesz lehetetlen eltalálni, ha minden egyes kérdés eldöntése körül azon elv lesz irányadó, hogy a hatósági érdekek felett a hatóság, az országos érdekek felett pedig a felelős kormány van hivatva első sorban őrködni. A mig tehát egyrészről a kormány igéri, hogy a köztörvényhatósági autonómia jogait tiszteletben fogja tartani, ugy más részről bizalommal elvárja a hatóságok hazafiságától és bölcseségétől, hogy közreműködésük által a nemzeti kormány tekintélyét és erejét emelni fogják. A nemzet irányábani felelősségben, melyen, mint szilárd alapon nyugszik az alkotmányos kormányzat rendszere, osztoznak a megyei és városi bizottmányok is. A bizalom, mely a választás által irányukban kifejeztetett, nemcsak hatósági jogkörrel ruházta fel, de felelősség kötelmével is terheli őket. A felősség érzete kell hogy vezérelje a bizottmányokat a tisztviselők választása körül; kell, hogy a magánérdekek, a rokonsági, baráti érzelmek, a nemzetiségi és felekezeti rokonszenvek resignatiójával, a tisztviselők megválasztásában az erkölcsi feddhetlenség, a jellem és képesség szolgáljanak irányadókul.