Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 10 — Es a nép ? Az szegény, nincs ideje korteskedni s választani; az dolgozik; gondolkozik ugyan, de nem ért; csak néz, bámul, s várja : mi jót hoznak neki „az urak". Ez a választásokból levonható harmadik morál. A városokban azonban, hol több az értelmiség s az önérdek helyes fölfogása, a választások eredménye csak nem általában kinevette a hazafiúi logikát, s a hazaárulókról terjesztett doctrinát: a városokban megtartottak igen sokat azok közül, kik Bachtól Andrássy Gyuláig valamennyi kormány alatt szolgáltak; — volt város, mely egyenesen elejté a „hazafiúi" jelölteket s főhivatalokba visszahelyezé ugyanazon Bachistákat, kiket 1861-ben a „hazafiak" megbuktattak, söt megmacskazenésztek. De a városi választásokból sem vehető ki egy általános érvényű elv; helyi viszonyok s egyéni befolyások azokban is érvényesültek, annál inkább, mert ott közvetlenül az általános szavazattal határos alapon a nép választ; s igy megtörtént, hogy jogtudatlan egyén állíttatott főhivatalba; s volt nagy város, melyben egy befolyásos tevékeny s jó kortes ügyvéd rerestaurálta tettleg a tisztikart, azokat helyezve be tanácsosoknak, kik neki tetszettek; a miért is bizton számithat reá, hogy a nemes tanács valami kövér tömeggondnokságot és zsiros pörügyelőséget bizonnyal nem fog más ügyvédnek adni, mint neki. És ez a választásokból levonható negyedik morál. Ezek száraz tények, melyeknek hosszú sorát és változatait hozhatná föl bárki is, ki a történt választások folyamát figyelemmel kíséré, — s miknek észlelése után, röviden azon eredményre jutunk: hogy ily választás nem szabadság, hanem gúny, és nem jog, hanem gyalázat a nemzetre.