Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

— 117 — kiküldendők, az állandó bizottmány kebeléből fognának kiküldetni. A táblabírók fognak megbízatni a tisztviselők feletti fegyelmi vizsgálattal, megyei pénztár revisiójával stb. Kiküldetésöket vagy az állandó bizottmányból, vagy a megbizás természete szerint a közgyűlésből, vagy szükség esetén a főispántól vagy helyettesétől nyernék. Ezen állandó bizottmány egy rendezett módja az autonómiának, s a közigazgatásra való állandó befolyásnak. A kis gyűlés mindig lapis offensionis; mert rá fogják, hogy az elnök kedve szerint alakítja, a mint is csakugyan megtörténik, hogy a nagy gyűlés kisebbségéből alakittatik. Ezen vád nem alkalmazható ily állandó bizottmányra, mert a közgyűlés választja a dijjas táblabirákat, az ennek képviselője. — A bizottmányi ülés határozatképes, ha a táblabírák fele vagy harmada jelen van. Autonomikus életünk legértékesebb gyö~ngJQ volt a táblabírói kiküldetés, — és ez leend az uj rendszerben is. Általa a megyei közönség meg volt óva a tisztviselők vagy egyoldalú vagy részrehajló hivatalos jelentéseinek ártalmaitól, ott levén mellette jelentéseit contrasignálni a tribunus plebis, a nem állandó tisztviselő, a megyei tablabiró, — a ki a bureaukratia irányában az önálló polgári elemet, s annak autonómiáját és a gyakorlati életet képviselte. Ezért is kívánatos, hogy a táblabíró rendesen csak egy két évre, vagy évi turnussal választassák, hogy a rendes hivatalnoki karral sem érdekben, sem nézetekre, sem külpositióra nézve egybe ne olvadj on, hanem n é p - k ép v is el et i jelleme megmaradjon. Minthogy pedig — mint már föntebb ismétlém — ingyentisztviselőséget vállalni képes vagyonos uraink megfogytak, s megnehezült az