Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

— 113 — (alispán, szolgabíró, főjegyző, kapitány, tanácsosok, főjegyző) a bizottmány a főispánnal — illetőleg polgárnagygyal — egyetértőleg válaszsza meg, s megerősítés végett terjeszsze föl a belügyministerhez; ki azonban azt megerősíteni tartozik, ha becsülete vagy képessége ellen a törvényértelmében kifogás nem tehető. Az alsóbb tisztviselőket pedig végérvényesen válaszsza; e választásai is tudomásul fölterj esztendők a belügyministerhez, de megerősítésére nem szorulnak. A városok polgármestereit pedig, mint a főispánokat, a király nevezi ki. Ónként értődik, hogy a választott tisztviselő holtig hivatalában marad, ha csak birói Ítélet alapján el nem mozdíttatik; s hogy az egész tisztikar e szerint egyszerre soha sem változván, a közigazgatás folytonossága biztos. A helyhatóságokat rendező törvény egyúttal átmeneti cikkeket tartalmazzon, melyeknél fogva uj választás nem fogván tartatni, az ujdon alakított bizottmány a főispánnal egyetemben a tisztviselőket kijelölje, s a névsort qualificationalis okmányokkal egyetemben megerősítés végett fölterjeszsze; e célból gondosan átnézze a jelenleg működő tisztviselői karnak sorozatát, szerezzen alapos tudomást mindenik munkásságáról, s ezekből az uj kijelölésbe átvegye mindazokat, kik eddig hivataluk betöltésére képességet s szorgalmat tanúsítottak, — ugy hogy e részben minden érdek sértése lehetőleg elkerültessék; — az újonnan betöltendő hivatalokra pedig — a nélkül hogy az, miszerint valaki előbbi kormányok alatt szolgált, bűnül imputáltatnék vagy akadálynak tekintetnék — egyedül a képességre való tekintettel történjenek a választások. 8