Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

— 109 — azóta sokkal radikálisabb értelemben oldattak meg, mintsem az 1848 előtti legszélsőbb párt is remélni merte volna; ennélfogva tettleg alig vannak oly nagy állami s társadalmi reformkérdések napi renden, mik a megyei vitatás tárgyául megragadtathatnának. De más részt van-e oly közügy, közérdek, vagy oly kis közigazgatási kérdés — adókivetés, ujjoncozás végrehajtása, útépítés, mezei vagy egésségrendőri, közbiztossági vagy még kisebb kérdés, melynek politikai oldala nem volna, vagy a politikával valamikép össze nem függne, s melynek tárgyalása jóhiszeműleg vagy demonstratív szándékkal a politikai térre nem terelné a vitatást? Tehát ha politikai viták általán kitiltatnának a helyhatóságok teremébó'l: ez általános tilalom föntartható alig volna, mert, mint mondók, mi az a mi nem vág politikába? de ily tilalom föntartása a kormányt mindenesetre szűkkeblű s kicsinyes rendszabályokra is vezetné. A képviseleti alkotmány szelleme nem a preventio, hanem a repressio. A nép teljhatalmat ád választottainak a törvényhozásra, s általa a kormányzásra; s csak utólag következik a felelö'ség. A sajtó szintén repressiv törvény alatt áll. Mint az egyénre, ugy a helyhatóságra nézve a szabadság a szabály; s egyetlen korlátja a törvény. Nem lehet s nem szabad a politikai discussiót mint olyat elvileg s előlegesen kitiltani a helyhatóság tanácsterméből. Hanem ha a helyhatóság oly határozatot hoz, mely körén kivül áll, mely a törvényhozói körbe vág, vagy a kormány jogaiba s kötelességeibe ütközik, vagy általán törvénytelen úton, törvénytelen célra izgat: a törvényhozás, illetőleg ennek kifolyása a