Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

106 bizottmánynak fontartandók; másokat önállón elnökileg elintézhetni. De ki fogja — minemű casuista kijelölni azon határvonalat, mely a sürgetős ügyeket elválassza a nem vagy kevésbé sürgetőktől? a praesidialisokat megkülönböztesse azoktól, melyek a bizottmányi elintézésnek tartandók fönn? Továbbá ily megkülönböztetés gyakorlati lehetőségét föltéve nem-e épen azon ügyek eshetnének halaszthatlanságuk miatt elnöki elintézés alá, melyek fontosságuknál fogva bizottmányi tárgyalásra látszanának méltóknak ? s ekkor nem fog-e a bizottmány közigazgatási szerepe jelentéktelenné sülyedni, ugy hogy az egész apparátus havonkinti mozgásba tételéhez nem volna arányban annak működése s eredménye ? Es a határozottan ki nem jelölhető korlátok vélt vagy tettleges áthágása nem adna-e alkalmat örökös és meddő súrlódásokra — az egyesek s a közszolgálat gyakran kipótolhatlan kárára ? Illusorius hatáskörrel ruházni föl a bizottmányt — gyakorlati cél nélkül való; — csak oly dolgok kerülhetvén elintézése alá, melyeket összeülésekor elintézetlenül talált; és a mint ülését bezárta — azon percben keletkezvén ujabb meg ujabb tárgyak, melyek elintézést igényelnek. Egyébiránt, kik a bizottmányt azért akarják a helyhatósági tisztviselők és a kormány közé illeszteni, mint valami tribunált, hogy általa a kormány hatása a helyhatóságokra mérsékeltessék: azok elfeledik, hogy a megye a kormányzati organismusban nem a legalsó közeg, nem az utolsó község; hanem a megye alatt ismét más kisebb nagyobb községek állnak, egészen a falusi községekig; — és ugyan azok, kik a megyei község függetlenségét követelik a kor-