Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

- 96 — róságot akarnak fölállítani, mely köztük a kérdést eldöntse. De sőt Tisza Kálmán mind ezen kivül azt kívánja, hogy ha a megyék többsége az alsó-ház többségével ellenkező véleményt vall, akkor uj választások Írassanak ki. E jelenségnek megdöbbenve kérdi az ember okát. Vájjon oly féktelen volt-e ezen ország kormánya öröktől fogva, hogy a nemzet a törvénytelenségek elleni önvédelem gondjai s félelmei közt az őrjöngésig izgatott? Vagy a nemzet oly demoralisált-e, miszerint mindennemű ürügyeket keres, nem hogy a közszabadságot biztosítsa, hanem hogy a közrendet és kormányzást általán lehetlenné tegye? Ah nem! Bármilyen volt légyen is 1848-ig az austriai kormány, s az annak alárendelt, s csaknem beszámitás alá nem jutó magyar dicasterialis kormány: annak mostani teljesen megváltozott állam- s alkotmány-viszonyaink közt semmi hordereje. Nem egy MetternichSedlniczki, nem egy Bach-Thierry kormány, hanem parlamenti ministerium ellenében állunk. A mi pedig a nemzetet illeti: az ország minden népe, de kiválólag a magyar, annyi kormány változások, államrázkodások, és ismételt formaszerű anarchia közepett oly bámulatos rendszeretetet és törvénytiszteletet tanúsított, hogy azt bátran a legkönyebben kormányozhatónak, legkevésbé anarchicusnak mondhatni. Hanem a magasabb, a közügyekbe befolyást gyakorló értelmes vagy az értelmiséget bitorló osztályok elfogultsága, előitéletei s pártszenvedélyei okozzák, hogy oly nehéz országunk most már kivívott alkotmányának