Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

— 92 — Hogy a parlamenti felelőség1 sokaknak nem elegendő garantia, az természetes; vannak emberek, kik általában elégtelennek, gyeng ének, túlságosan szelídnek tartják korunk büntető törvénykezését. Hanem mint közönséges bűnökre, ugy a politikai bűnökre nézve is azt tanúsítja a történet, hogy a bitófa és guillotine sanctiója sem elegendő' arra, hogy valamint a szabadságnak ne akadjanak vértanúi, ugy becsvágyó ministerek is hatalmuk alkotmányos korlátain túl ne lépjenek. Ellenben, némi megfontolása után annak, hogy a politikai téren mily roppant mozgató erö a pártszenvedély és gyűlölet, s hogy e szerint az emiitett jámbor óhajtás értelmében akasztófa-sanctióval körülvett ministeri felelőség in praxi valóságos mexicói állapotokat idézhetne elő, kivált oly országban, hol a honárulás vádja oly olcsó, mert szapora mint a gomba: mégis csak azon eredményre jutunk, hogy a parlamenti rendszer értelmében való politikai feleló'ség a legemberiebb, legpolgárosultabb s egyúttal legeszélyesebben kigondolt alkotmány-garantia. Igaz, sajnos, hogy a törvényhozó-test is megvesztegethető' , akár pénz, akár pártérdek közössége által, és igy lehető hogy alkotmányos formák közt alkotmányellenes szellemben kormányzó ministerium az alsó házban többséggel birva törvényszegéseket is követhet el: hanem az is igaz, hogy ily állapot lehetősége már magában közdepravatióra, vagy legalább is arra mutat, hogy az illető nemzet vagy ország parlamenti alkotmányra nem érett meg, vagy túl érett: ez ellen pedig nincs orvosság! A legkevesebbet sem használna pedig ez ellen akár rendes biróságot, akár rendkiviili főtörvényszéket, a