Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő

— 80 Miután azonban lapom egy igen tisztelt munkatársa e tudós mtí jellemzéséül azt mondá, hogy a ki megérteni akarja, annak előbb a csuvasz nyelvet kell megtanulnia: gyanakodó olvasóm bizonyosan olyasmit fog hinni élvezetemről, minő azon parasztasszonyé volt, ki elragadtatva meséié a vasárnapi prédikátióról, hogy »oly szépen beszélt a plébános ur, hogy egy szót sem értettem belőle.« Es itt érkeztem meg tulajdonképi vallomásaimhoz, a mennyiben őszintén bevallom, hogy a megszégyenülés mély érzete fogta el lelkemet, midőn Hoffmannur munkáját olvasni kezdvén, azonnal észrevevém, hogy én azt nem értem, hogy a tárgyhoz sem értek; hogy az én egész és összes hajdani juristai tanulmányom haszontalan mert ime, mint ő szereti emlegetni: »a tudomány mai szempontján és szinvonalán álló« jogi munkából annyit sem értek, mintha csakugyan csuvasz nyelven volna irva. Megengedem tehát, hogy az én csekély jogismeretem részint régi iskolából meritett, részint egyáltalán sem nyugszik a bölcselet mély alapján s csak olyan magyar táblabirói és műkedvelői jurisprudentia, mely nem éri föl a Hoffmann-féle jogtudomány magaslatát, vagy nem ér le mélységébe. De minthogy — mint már Börne mondotta — tudatlanság gúnyolódni szokott, »nichts is spötterischer als die Dummheit« — én is viszketését érzek, Hoffmann ur munkáját, melyet tekintélynek kürtölt ki Saághy ur, szintén tudós tanár, és nagy stylista, mint tudja olvasónk, és a mely mellett