Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VIII. Szilágyi Dezső

— 74 — nagy része, még az okosabbja is, nem tud gondolkozni. Azután, mint a maga helyén előadom. Kerkápolyi roppant beszélő tehetséggel, de szónokival nem bir. Szilágyi is tud beszélni, bőven beszélni, és agyonbeszélni; és a beszéd közben reehthaberei, s bizonyos nem mindig sikerülten gyakorolt csipős-élcelési kedvtelés azon apró hibái közé tartoznak, mik nagy férfiúvá aceptáltatásának érzékeny akadályai: de Szilágyi szónok is. Hangja ha nem igen csengő, de modulatióra képes; az érveléshez és az affectushoz alkalmazott ; és rokonszenves. Beszéde rendesen az ars oratoria szabályainak tudatára mutat, ámbár kissé ügyvédies. Hol nyájas, hol persuasiv, hol elmés, igyekszik leterelni ellenét; de megnyeri a biró — a halgatéság — jó vélelmét; és érezteti felével, hogy ugyancsak jól védelmezték. Csak egyre vigyázzon a mondottak után. Tartsa szem előtt reggeltől éjfélig, hogy a ki iól beszél, hajlandó sokat, hajlandó bőven beszélni; hajlandó elfeledni, hogy a legszerényebb vagy legegyügyűbb ember is szeretné néha önmagát is hallanni; és a ki e gyönyörűségétől megfosztja: annak ellenségévé lesz. A mi még az emberi illeti: Szilágyi Dezső alig a harmincon túl levő férfiú; — ki — és ezt csak azon reményben mondom el, hogy bájos hajadonok e sorok olvasásával nem rontják igéző szemeiket — kissé kora testesedésnek indult. Ugy látszik nála a szó testté válik. Egyébiránt középalkatú,