Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)
VIII. Szilágyi Dezső
- 72 — könyvtár van is fejében, de önálló nézletet nembir önvelejébö'l kifejteni. Nevetséges alak a politizáló naturalista (honny sóit qui mai y pense) ki itt-ott kapkodott egy-egy eszmetöredék után, de alaposan nem ismeri azt, mi már az emberiség birtokába ment át; és azt hiszi, hogy ö »természetes eszével« pótolja a gondolkozás és tanulmány által mélyedett elmék fölfödözéseit. A középen áll — azon természetes ész, mely tanult, azaz mások eszméit kritikailag elsajátitá s bensőleg magáévá tette, magában egytöntetű organismussá dolgozta föl, melyben a kölcsönözöttnek és az eredetinek határvonalai oly finoman egybe folynak, hogy megjelölni nem lehet; mely aztán magából továbbfejlődésre és teremtésre, propagatióra képes; és ez magasb értelemben a talentum. Es ilyen talentum Szilágyi Dezső. Mily n.ngy véleményt keltett magáról elsó' beszédével, mutatja az, hogy igen sokan Kerkápolyval tették párhuzamba. A párhuzamot elfogadjuk. Mind a kettő capacitás. Mind a kettő munkás ember, mind a kettő egyéniségét magyaros eredetiség jellemzi, mely még el nem mosódott a mivellirozó európai társas formák által. Es roppant politikai tanulmányaik s tehetségök dacára: egyik sem bir államférfiúi jelleggel, mert mind a kettőben hiányzik az, a mit könyvekből tanulni, gyakorlatilag ellesni nem lehet, a mivel születni kell: a politikai érzék, politikai ösztön.